2012. április 9., hétfő

Vesztegzár a Grand Hotelben (Magyar Nemzeti Színház)

Hollósi Frigyes és Molnár Piroska
Mikor édesapámnak, (a nagy Rejtő rajongónak) újságoltam, hogy hamarosan megnézem a Vesztegzárat zenés vígjátékként a Nemzetiben, azt válaszolta: hát azt nem lehet megcsinálni. Örömmel tudatom, hogy de, meg lehet, ilyen nagyon meg lehet!

Valóban, a színdarab az elejétől a végéig parádés, mind a színészi játékokat, a lenyűgöző díszleteket, az énekeket és a zenei aláfestést, mind a hangulatot illetően. Színészóriások állnak a színpadon ebben a kacagtató vígjátékban, nagyszerű karakterformálással. Jelen van Molnár Piroska, Andai Kati, Hollósi Frigyes, Bodrogi Gyula továbbá Tompos Kátya, Bánfalvi Eszter, Hévér Gábor, László Zsolt, Szarvas József és még oly sokan mások.

A jávai luxushotelben mindenki pompásan mulat. Kik csak legeltetik a szemüket és valami gonoszságról ábrándoznak, kik már nyakig bele is folytak különböző piszkos ügyletek elindításába, mikor kitör a bubópestis, s a szezon vége előtt pár nappal a szállodát három hétre lezárják. Ki kint ragad, ki bent, de mindenkinek igyekeznie kell elkerülni a rendőrséget, akárhol is tart éppen rejtélyes tervének véghezvitelében. Ebből következik, hogy egy vérbeli, igazán rejtői komédia elevenedik meg a színpadon.

Bár egy negatívumot meg kell említenem, a balkon páholyból ülve az énekek sajnos többé-kevésbé érthetetlenek voltak. A páholyból úgy tűnt, a zenekar túl hangos, a színészek túl halkak, és mivel hangszóró sem volt a közelben, kicsit féloldalasan hallottuk az előadást, amely fényéből önmagában azért még nem sokat vesztett. A díszlet pompás, felül a Grand Hotel kívülről miniatűrben, melynek egyes ablakai vannak megvilágítva mindig annak függvényében, hol is játszódik éppen a színpadon folyamatban lévő benti cselekmény, rendkívül figyelmesen segítve a nézők tájékozódását. A színpad süllyed, emelkedik, forog, ködben úszik, egyszóval a modern technika minden eszközének bevetésével zajlik Rejtő színpadi megvalósítása. Van lift, színpad, bárpult, csatornafedő, no meg bújtatásra alkalmas ruhásszekrény is!

A Vesztegzárral az még a baj, hogy nem elég egyszer megnézni. Olyan sziporkázóan vidám, és a néző olyan könnyen átszellemül a színészekkel, hogy valószínűleg értékes részek vesznek el első megtekintésre. Aki még nem tette az csatlakozzon a Grand Hotel vendégeihez, ha nem is három hétre, legalább erre a három mesés és színvonalas órára, én még biztosan visszatérek egy újabb vesztegzárra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Csak moderálás után kerül megjelenítésre!