Téli utazás (Vígszínház, Házi Színpad)

Börcsök Enikő, Fehér Balázs Benő

Elfriede Jelinek osztrák írónő rangos díjakkal kitüntetett darabja nem könnyen emészthető színházi estét kínál. Ebben a személyes vallomásban az időről, a térről és korunk egészen különleges viszonyrendszeréről mondhatni nem nagyon történik semmi. Vannak szereplőink, kiváló szereplőink, de nincsenek karakterek, nincsenek viszonyok sem. De nem is kellenek.

,, Az ember egy levélre vár, reszket. Egy egyszerű kis csengésre vár,
 megváltoztatja a csengőhangot. Megint semmi."

Zsótér Sándor házi színpadi rendezésében expliciten érzékelteti, hogy minden, ami történik az abszolút jelenkori. Benedek Mari jelmezei mondhatni extravagánsak, óriási szoknyák és tűsarkú cipők, melyek mind színükben mind "testhőtartó képességükben" teljesen pofon csapják a darab címének elolvasásakor felállított képzelgéseinket. Ambrus Mária díszlete, az idilli télies házikó tehát mindaddig félrevezető, míg meg nem jelennek a színészek.

,,A háló az szakadatlan. Dobálja a labdákat mint az agyaggalamb röptető, az ember 
megpróbálja elkapni... A lehető legtöbbet elkapja, kipróbálja... 
De a mama már nincs meg."

Veczel Vera

Börcsök Enikőé a legnagyobb szerep. Van benne humor, kesergés és panaszkodás, minden, ami egy mai ember elengedhetetlen tartozéka, ha boldogulni akar az egyre individualizálódó, de bizonyos pontokon abszolút összeolvadó világban. Szó esik hát a nőkről, mint árucikkek, a hírekről és a médiáról, az internetes társkeresésről, a betegségek elfogadásáról és a természet kizsákmányolásáról is. De tévedünk ha azt hisszük, minderről úgy esik szó, hogy az előző felsorolás szavaiból akár egy is elhangzik a színpadon. Börcsök Enikő egyedülálló orgánuma élvezetessé teszi számunkra a narratíva követését, nagyon kell ő nekünk az elején, hogy biztasson minket, ne adjuk fel, sodródjunk bele a történetbe. Venczel Vera jelenlétét egyfajta hitelesítő pecsétként érzékeltem. Ott van ő, a karizmatikus színésznő, akinek aztán tényleg el kell hinni, ha egyetért. Bach Kata, Szabó Erika és Fehér Balázs Benő egyetemi hallgatók már-már kórusként kísérik a jeleneteket. Leginkább összekötő szövegeket, verseket és tiltakozó beszédeket mondanak, kitűnő ellenpontjai és kiegészítői is két tapasztalt kollégáinak.

,,Hamarosan pótolni fogják totál kisiklott emberekkel. Tökéletesen pótolni. 
Ezt a nőt megtartom magamnak. Megtartom magamnak ezt a nőt, különben nem kell senkinek."

Börcsök Enikő, Fehér Balázs Benő

Legfőképpen az időnél időzünk. Mitől válik fontossá egy pillanat? Hogyan nézhető az el az időnek, hogy amikor egy pillanat fontossá lesz, akkor talán nem is tudunk róla? Utána, egy pillanattal később rájövünk, hogy az előbb egy rendkívül jelentőségteljes pillanatot éltünk meg, de ez becsapás, átverés, csapda. Mert minden nagy pillanat valahol múlt idejű. Ezen felül kit érdekel az, ami velünk történik? Ha mi szenvedünk autóbalesetet, vajon bekerül az a médiába? És ami ténylegesen bekerül, az miért is érdekes? Akivel valami történt, azzal már megtörtént, a nagy pillanatnak vége, mi csak utólag ámulunk el az eseményeken. De mi azt szeretnénk, ha az a nagy pillanat itt és most játszódna le, a szemünk előtt. Még az óra mutatói is megállnak néha. Hát hol az igazság?