2011. április 30., szombat

Édes Anna (Thália Színház, a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátéka)

Reklámplakát
Annyi lehetőség ritkán volt egy darabban, mint ebben az Édes Annában. Viszont az összhatás kíméletlenül harmatgyengére sikeredett. Sőt, a nevetséges fináléval még a lehetőségek is elvesztek.

Édes Anna (Gidró Katalin) és Vizyné (Danis Lídia) játéka fantasztikus volt, mindketten uralták a színpadot és kellő energiával álltak szerepükben, míg persze a többi szereplőben is volt, vagy igyekezett lenni valami egyedi.

A díszlet és a smink külön dicséretet érdemel. Annát kivéve a szereplők arca előre fehérre sminkelt, tiszta arc, mint akiket már eleve elragadott a halál. A színpadkép látványos, korhű és varázslatosan gazdag.

A jelenetek azonban aránytalanok. A darab hamar átmegy egy Jancsi-Anna epizódba, és túlságosan sokáig benne is ragad. A néző már épp elunná magát, mikor elérkezik a végjáték, ahol is a teljes hátsó díszlet felnyílik, majd élő nyulak között Édes Anna két zenész felé közledik egy zöld réten, akik (nem tudom, hogy csak a fesztivál húsvéti mivolta miatt, vagy egyébként is) rózsaszín nyúljelmezbe vannak öltözve...

Hogy Anna sorsát a darab másként értelmezi, az önmagában nem lenne baj. Az ötlet, hogy Anna felfelé haladva távozzon a színpadról zenére, szintén menthető. Na de nyulak és nyúljelmezes muzsikusok! Egyenesen felháborítónak tartom ezt a finálét, amely minden szikrányi lehetőséget örökre és megváltoztathatatlanul kiölt belőlem a darabot illetően!

Ha ezt most olvasnám magam sem hinném el...