A Vígszínház megvalósításában A lovakat lelövik, ugye? egy kicsit hagyományos, egy kicsit modern, egy kicsit ütős, no meg egy kissé Képzelt riport-pótlék, de annak több mint kiváló.
Színpadon csaknem a teljes társulat: táncmaratoni előadást láthat a nagyérdemű, a tét tíz millió forint, a kérdés: kinek mit ér meg ez a rengeteg pénz? A táncolók között akadnak hobbitáncosok, fiatalabbak, idősebbek, rendezett és a lehető legbonyolultabb családi háttérrel rendelkező fiatal felnőttek, egy vak, egy terhes nő, egy menedzser, egy biztonsági őr valamint egy műsorvezető, továbbá érdekek tömkelege. Ahogy a kultikussá érett szám tartja, a műsornak folytatódnia kell, bármi áron.
A folytatás, az eltussolás, a látszólagos gondoskodás, a ráerőltetés és a részvevők hülyének nézése: lényegében erről szól az egész, mindez ilyen egyszerű. De meddig tart bennünk az emberség, hogy valóban emberként nézünk a másikra, és mikor csapunk át valami teljesen állatiba: mintha lovakat hajtanánk a versenypályán, téteket tűzve ki a fejükre. Hogyan kényszerít bele a külső nyomás valamennyiünket a belső összeomlásba, miért tragikus az, ha egy színésznőt kifütyülünk Hamlet anyjának monológjakor, és várunk tőle valami jó kis vetkőzős-táncos számot inkább, csak mert attól magasabbra kúszik a nézettség, ezzel ellentétben ügyet sem vetünk rá, hogy a művész belseje ugyanilyen mértékben pusztul - hogy tényleg csak egy példát emeljek ki a rengeteg nagyon jóból.
Nagyon tetszettek a helyzethez mindig passzoló rövid, sosem unalmas, majdhogynem minimalista dialógok, valamint a dalok kiválasztása, melyek szövegei a lehető legjobban ábrázolták az aktuális helyzetet (pl. Hajolj bele a hajamba, Most múlik pontosan, stb). Eszenyi Enikő rendezése a díszletekre is adott: a zenekari árok helyén kifutó nyúlik a nézőtér első sora fölé, míg a zenekar egy emelvényen kap helyet a színpad jobb oldalán. Ezen felül tele vagyunk még kellékekkel, fényekkel, ruhákkal, ágyakkal, mobilvécékkel, meg amivel csak érdemes: a műsornak valóban folytatódnia kell.
Sok pár problémáinak bemutatása mellett (terhesség, válás, unalom, párkeresés, családi gondok, reménytelen jövő) a hangsúly Glória (Bata Éva), egy az öngyilkosságot már egyszer megkísérelt bolyongó lány, és Robi (Lengyel Tamás) véletlen találkozásáról, majd a maraton során egymásra találásáról szól, de mint már a Képzelt riport-pótlékos megjegyzésből sejteni lehetett, csak tragikus végkifejlettel számolhatunk.
A lovakat lelövik ugye? nagyon jó, rengeteg érdekes és megkerülni igyekezett problémát tár fel egy extrém környezetbe kényszerített, generációkon átívelő kollektívájában. Ha a szenvedő lovakkal végeznek a gazdáik, akkor a végkimerültség határán tengődő emberekkel is lesz valaki, aki képes lesz megtenni ugyanezt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak moderálás után kerül megjelenítésre!