2000 óta igazolja a közönség, hogy a színpad, amikor csak rajta van, Revickzy Gáboré. A legjobb, ha sajátos mimikáját a közönség felé fordítva utálja az életet, fájdalmat, meglepődést, felháborodást, kapzsiságot, érdektelenséget és eltúlzott szeretetet erőltet az arcára, így hát nem csoda, hogy Moliére nagy klasszikusa, a Képzelt beteg tulajdonképpen egyenlő Reviczky Gáborral. Noha nagy színészek kísérik játékukkal, ráadásul rendkívülien, mégis ő, csak ő a főszereplő!
Hogy vak felindultságunkban a jót taszítjuk el magunktól, míg készséggel melengetjük az áskálódó kígyót a keblünkön, nem újdonság. Moliére története olyannyira klasszikus, hogy Rusznyák Gábor rendezése inkább ad lehetőséget a színészeknek, hogy szerepeikben fürödjenek, minthogy hangsúlyozná az éles társadalomkritikát, melytől természetesen nem mentes az este. A komédia kitűnő szereplői közül kiemelkednek, bár Reviczky Gábor után így is másodsorba kényszerülnek Igó Éva, Hegyi Barbara, Réti Adrienn, Méhes László és Vallai Péter. A remek díszletek (Horváth Judit) még rendkívülibb helyszínt biztosítanak a színészek játékainak, akik láthatóan nagyon élvezik, hogy az előadás részesei lehetnek.
Meg kell hagyni, hogy az első felvonás bizonyos komikusnak szánt jelenetei igen elhasználttá és elnyújtottá válnak bizonyos esetekben, amely már úgy érzem inkább tendencia mint kivétel. A színház mindig azt próbálja meg deszkáira állítani, és legfőképpen úgy, amelyre társadalmi igény mutatkozik, hiszen magától értetődő, hogy nekik is meg kell élniük valamiből. Ezért tudom megbocsátani a Pesti Színháznak ezeket az agyontaposott poénokat, és ezért tudom, hogy bizonyos trivialitásra sajnos kénytelenek. Meg kell még említenünk a közjátékot is: számomra ez igen keserédesnek hatott, ugyan jó, hogy a francia színházat korhűen utánozni és ugyanakkor eltúlozni is hivatott, a díszítések idejére a színpadra "fellökött" bohóc próbálja szórakoztatni a közönséget, de meg kell hagyni, hogy csinálhatná sokkal érdekesebben. Végül pedig, talán több gyakorlásra és ismétlőpróbára lenne szükség, ha egy ilyen, viszonylag ritkább mű kerül vissza a színpadra, hiszen a vígjátékokban tán a legnehezebb a legjobbkor belépni: úgy éreztem, hogy egy kicsit már több volt a keveredés-kavarodás és a belezavarodás, mint amennyi még belefér.
Argan, a képzelt beteg története sziporkázóan vicces, a szerető lány, a kapzsi és hitegető orvosok, a pénzért édeskedő második feleség és a minden lében kanál szolga jelenlétével a közönségnek jó oka van hangosan és jóízűen nevetni. Ami engem illet, Revickzy Gábor nagyszerű játékáért és a második felvonásért még lehet, hogy újra megnézem Moliére igen aktuális vígjáték-társadalomrajzát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak moderálás után kerül megjelenítésre!