Csókos asszony (Thália Színház)

Józsefvárosban

A legjobb, ha az ember (korából kifolyólag) nem igazán tudja mire is számítson, és hozzám hasonló vegyes érzésekkel ül be a Budapesti Operettszínház örökzöld operettslágereket felvonultató grandiózus háromfelvonásosára, a Csókos asszonyra. Azért volt így a legjobb, mert hamar rájöttem, hogy ez a darab (is) szenzációs!

A történet nagyon egyszerű és hétköznapi: Pünkösdi Kató (Kékkovács Mara) és Dorozsmai Pista (Homonnay Zsolt) ünneplésére gyűlik össze a háznép a Nagytemplom utcában, Józsefvárosban. Pista azonban nem túl példamutató módon elzálogosítja jegygyűrűit, és Rica-Maca (Szendy Szilvi) rábeszélésére úgy tűnik, távozik a porondról. A friss primadonnaként emlegetett Kató így marad szégyenben és bánatban otthon, az ünneplő háznéppel: Hunyadinével (Oszvald Marika), az egykori primadonnával, aki már tizenkét férjet elfogyasztva próbálja megkaparintani magának a főbérlő Kubanek hentest (Faragó András), és Ibolya Edével (Csonka András), a feltörekvő darabíróval, aki Pista barátjaként próbálja meg menteni a menthetetlent. Mindeközben Tarpataky báró (Huszti Péter) látogat el a Nagytemplom utcába, hogy ajánlatot tegyen Katónak: látogassa meg Bajza utcai palotájában...

Huszti Péter és Kékkovács Mara

Az első és a harmadik felvonásban a Thália színpada egy józsefvárosi birodalom. Fantasztikus slágerek, végig a hangulathoz illően kísérik ezt a nem túl bonyolult, követhető történetet. Rengeteg apróbb, de annál viccesebb pirotechnikai elem, szenzációs mozgások, kellékek és lenyűgöző hangok: ezekkel elevenednek meg előttünk modern körítésben a múlt szeletei. Mikor egy szereplő énekel, csak a színpad vonatkozó részei vannak megvilágítva, mindannyian azt érezzük amit ő. Csak a dalok végén fényesedik ki a teljes színpad ismét. A második felvonás Tarpataky báró palotájában játszódik, megfűszerezve Jantyik Csaba játékával, mint Salvatore, a főkomornyik.

Jobbnak láttam inkább majdnem mindenkit név szerint megemlíteni, mert kiemelni önzőség lenne a csapatból akárkit is. Mindenki részt vesz a koreográfiában, és egyesek végtelen öniróniával (pl. Oszvald Marika) állnak a színpadon. A közönség imádja az előadást, alig telik el szám ritmusra tapsolás és ováció nélkül. Valóban minden stimmel! Amit mégis kihangsúlyoznék, az énekek milyensége, ilyen koreográfiák és mozgások mellett külön gratuláció jár minden játszónak, akik fantasztikus minőséggel, csodás tehetséggel és nem utolsó sorban végtelen átéléssel hozzák szerepeiket. A darab egy iskolapélda: így kell ma színpadra állítani ezeket az operett-klasszikusokat.

 Hiába minden ellenérv, generációs különbség vagy távolságtartás, a Csókos asszonyt látni kell! Aki befizet, olyan élményben és valódi szórakozásban lehet része, amelyre egyébként egyre kevesebb lehetősége adódik. Vicces, komikus, mozgalmas és sokszínű!