Az est főbb szerepeit Nagy-Kálózy Eszter, Gergely Róbert, Ágoston Katalin, Szemenyei János, Egyházi Géza, Kovács Patrícia és Balogh Anna játszották, karaktereik élettől duzzadnak: az írók minden kétséget kizáróan kitettek magukért, valamennyi személyiség a végletekig kidolgozott, s noha talán elnagyolt típusoknak tűnnek, valahogy annál mégis jóval többek, rejlik bennük szín és mélység. Ettől olyan hatalmas a tükör melyet elénk tárnak. A legfőbb szerep mégis Törőcsik Marié: a határozott nagymama, aki lánya szülői elvein átgázolva veszi magához unokáját (a szerepében meglepően aranyosan elboldoguló Patai Annát), hogy ő tanítsa meg hogy legyen belőle akárki más, mint az anyja.
A musical további zsenialitása a színpad adottságainak rendkívüli kihasználtsága. A díszlet becsapós, első ránézésre minimalista, ám szinte minden eleme hajtogatható, hol kétszobás lakosztályként, hol kertként, hol színházteremként funkcionál. A kórus tagjai rendezgetik a színpadot, nincsenek külön kellékesek, sem kényelmetlen szünetek a jelenetek között, ezen a keserédes nyári éjszakán minden simán megy, legyen az szerelem, intrika vagy éppen egy csipetnyi manipuláció. Az egész estét átszövi egyfajta funkcionalizmus és önkényesség.
Talán a legjobb összegzést az Egy nyári éj mosolyát illetően, hogy a nézők egy különös, első pillanatra irreális világba csöppennek, tele szépirodalmi és klasszikus utalásokkal, motívumokkal a látszat és valóság viszonyát illetően. Gyakran előkerül Ibsen neve, a látszatvalóságok ábrázolásának mesteréé, akinek evokálása valóban találó a musicalt illetően is: az, hogy látszólag ki kibe szerelmes, még véletlenül sem tükrözi a belül rejtőző valódi érzelmek bonyolult tengerét. Mindez garancia a dalokra nézve, de leginkább a közjátékokra: a párbeszédeket tekintve talán ez az egyik legjobb darab, amit valaha láttam. S hogy minden jó-e ha a vége jó, az majd elválik, kinek Ahogy tetszik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak moderálás után kerül megjelenítésre!