Kár, hogy kurva (Pesti Magyar Színház)

Horváth Illés, Balsai Móni, Gula Péter

Egy utolsó utáni esélyt adtam a Pesti Magyarnak, John Ford tragédiája ugyanis közel van a nagy angol reneszánsz tragédiákhoz, hasonlít egy kicsit Shakespeare-hez, de még Marlowe-hoz is. Az alaptörténet több mint egyszerű, de a maga korához képest félelmetesen új: Giovanni (Pál András) tulajdon húgába, Annabellába (Balsai Móni) lesz szerelmes, aki viszonozza bátyja érzéseit. Annabella azonban teherbe esik, ezért az egyház tanácsára elfogadja legígéretesebb kérője, Soranzo (Horváth Illés) házassági ajánlatát. Mikor Soranzo számára világossá válik, hogy a gyermeket nem ő nemzette, őrült cselszövésekbe kezd, hogy kiderítse Annabella megrontójának személyét. Körülbelül ennyi lenne a lényegi szál.

Az alaptörténet, mint mondtuk, nagyon modern és még korunkban is erősen felkavaró. A reneszánsz tragédiákat valahogy mindig úgy képzeltem el (ahogy tanították); mondjuk a színészek játszanak a Globe-ban, bekiabálások, éljenzések és hurrogások közepette, a közönség együtt él a darabbal és próbálja kitalálni vajon kinek is van igaza, kihez húzzon. A szerethető, de a földi és égi törvényeket egyaránt megszegő Annabellához? Értsen egyet Soranzóval, és tartsa a lányt közönséges kurvának? A további szereplők tábora csak erősíti a nézőközönség valószínűsíthető döntésképtelenségét. Vasquez (Gula Péter), Soranzo hű szolgájaként megcsinál mindent, amire kérik, ami rendjén is van egy reneszánsz tragédiában, így a tájékozott néző már meg sem lepődik Annabella nevelőnőjének, Putanának (Dániel Vali) megvakításán, majd szemgolyóinak elfogyasztásán. Hippolitaként Ruttkay Laura játszik parádés ördögi nőszemélyt, míg férje Richardetto (Fillár István) valahogy elveszik mellette szerepében. Bergettót, a félkegyelmű fiút Gémes Antost láthattuk, akire mintha ráöntötték volna karakterét. Pán András és Balsai Móni nekem nem kifejezetten tetszettek. Végül is nem volt baj a szerepük megformálásával, szerintem a rendezés hibája lehet ez a rengeteg időhúzás, végtelen csúszkálás, vizezés és vérrel dobálózás, megannyi lassított monológ és eltúlzott pillanatok ezrei. Felújított darabot látunk pedig, Balsai Móni Darabont Mikold meghívott vendégszínésznő helyére érkezett, de új még a csapatban Fillár István és a Philotist játszó Kaprielian Alexa. Nagyszerűen játszik még Ruttkay Laura mellett a legendás Csernus Mariann, Florio, Giovanni és Annabella apjának megtestesítőjeként.

A vér estje

A Kár, hogy kurva díszletei jók, látszólag dominál a tisztaság és a rendezettség, de előbb utóbb szó szerint mindent beborít a vér, az irkafirka és a diszharmonikussá váló színpadkép. Véleményem szerint csupán a vér volt kicsit túl sok, még ha döglöttek is érte a középkori angol emberek, nekünk, a XXI. századi mozikhoz szokottaknak, nem gondolhatták komolyan, hogy versenyt jelent ez a rengeteg vértabletta. Én azt bánom, hogy John Ford valóban félelmetes és borzongató tragédiájának végjátéki mészárlásából nevetségessé vált röhögős vérfürdő alakult.

A 19:30-kor kezdődő és 22:45-kor véget érő előadás összességében nem tetszett. Bár a színészi játékok jók, néhol nagyon is jók voltak, az elnyújtott kacagtató szívszabdalás és terhesnő-mészárlás valami olyanba csapott át, amit az ember már nehezen fogad be, még ha fel is fogja, miért így értelmezi egy mai rendezés Ford tragédiáját. Mindamellett, hogy voltak csodás jelenetek, modorossága és folyamatosan ismétlődő szenvedtetései miatt (például minden nőt legalább hatszor-hatszor végigvonszolnak a színpadon oda-vissza) még a valóban jó szimbolikusságok is eltörpültek (például, hogy Giovanni és Annabella közös jeleneteiben a kezdetektől fogva valahogy mindig megjelenik egy tőr, a halál szimbóluma). Nagyon sajnálom, tényleg szerettem volna, de csak fanatikusoknak tudom ajánlani ezt a megvalósítást.