Billy világa (Pesti Színház)

Billy világa (Ma Este Színház jeggyel)

Korunk szociálisan érzékenynek hirdetett világában érdekes kérdéshalmazt szegez a közönségnek Billy világa: valóban elfogadóak vagyunk-e egy siket fiúval? Megosztunk vele mindent? Odafigyelünk rá? És hol a helye a családban, ahol a szülők állandóan veszekednek, a báty szakítása után hazaköltözött és még hangokat is hall, valamit a magát operaénekesnek gondoló húg várja?

Billy (Telekes Péter) siket, és a világában úgy tűnik mindenkit sokkal jobban érdekli a saját problémája. Épp ezért csoda és szerencse, hogy találkozik Sylviával (Bata Éva), egy hallását éppen elvesztő lánnyal, aki kiragadja őt abból családból, ahol senki sem vallaná be, de mindenkinek terhére van, és ahol hiánya égetővé válik abban a percben, hogy kilép onnan.

A színmű valóban kínos kérdéseket vet fel, és nem csak szociális szinten, hanem az egyén legbelsőbb rétegeiben is. Már-már megkockáztatja kimondani azt is, hogy a család intézménye a mai világ egyik legnagyobb képmutatása; hogy lehet egység bárhol is az erre való törekvések teljes hiányában?

A darab első felvonása nem más, mint egy, a humor fanyarságával átitatott álarc, ami darabokra hullik a második, elgondolkodtató és válaszokat kereső, alternatívákat próbálgató felvonás során. A színpadkép szinte változatlan: modern, amilyen modern a család, és reménytelen, amilyen álszent képmutatással bálványozva használják a mindennapi berendezési tárgyait.

Pap Vera irányában elfogult vagyok, és talán nem kedves dolog ezt mondanom, de számomra egyáltalán nem Billy, hanem Sylvia és az Apa (Hegedűs D. Géza) voltak az este főszereplői. Billy világából sokat lehet tanulni, vagy épp tökéletesen végig lehet unatkozni, ha cseppet sem lennénk rá nyitottak. Ám ha igen (és ez nem azt jelenti, hogy szociálisan hiperézékenynek kellene lenni), akkor rengeteg nyitott kérdéssel térhetünk haza, amin érdemes elgondolkodnunk: vajon mi műanyag még, ami a berendezési és élvezeti cikkeink nagy részén kívül körülvesz minket?!