A színházcsináló (Pesti Színház)

(Ma Este Színház jeggyel)

Nem egy szimpatikus figura ez a Bruscon (Kern András), aki a második világháború után, zseniális művével, a Komédiával, melybe saját bevallása szerint mesterien beleszőtte a világirodalom valamennyi remekét és alakját, turnéra indul Németországban. Már önmagában sokat elárulnak várható recepciójáról az alábbi körülmények: Bruscon a főszereplő, de a darabban szerepet kap még felesége, aki Bruscon saját bevallása szerint egy antitalentum, továbbá kissé ostoba lánya s törött kezű fia is.

Hát ilyen nehéz egy színházcsináló dolga Utzbachban, főleg hogy a helyi fogadó deszkáin tervezgeti az esti fellépést. Bruscon szeretné, ha minden jól sikerülne, ami nála egyet jelent a tökéletességgel. Minden ami a magas művészet bármi nemű kifejezésénél alantasabb, szóba sem jöhet. Ha a helyi tűzoltóparancsnok, példának okáért, nem járul hozzá a darabot tökéletesen lezáró teljes elsötétítéshez azzal, hogy a két vészlámpát kivételesen lekapcsolhatják pár percre, akkor este nem lesz előadás.

Neves színészek kísérik, az est abszolút főszereplője mégis Kern András. Bruscon ambivalens karakterét hozni csak évtizedes szakmai tapasztalattal és hittel történő odafordulással lehet. A színházcsináló figuráját értelmezhetjük csupán negatívan vagy csupán pozitívan, azonban a néző felfigyelhet Bruscon kísérteties összetettségére, amely ennek a színház minőségét és intézményét fenntartani próbáló, végletekig merészkedő, házsártos, fészkelődő ördögnek a figurájában testesedik meg. 

Csanádi Juditot illeti még meg külön figyelem, az ő tervei alapján születtek meg az utzbachi fogadót mintázó díszletek. A színpadkép mesés: nagyszerű játszótér a színmű valamennyi karaktere számára, kellő mennyiségű kopottsággal, szegénységgel, porral, képpel és "vizuálisan érzékelhető szomorúsággal".

Bruscon belátása szerint színházat kell csinálni, akkor is, ha az idő nem tűnik alkalmasnak. Akkor is, ha az összes körülmény ellene játszik, és akkor is, ha nincs egy olyan érv, ami miatt muszáj. Mégis talán akad egy, a színházcsinálás művészete maga, amit muszáj fenntartani mindenhol, bármi áron.