A történet mindenki számára ismerős, Oscar jön, és mindent felkavar a Barnier-házban. Azaz Oscar van, de nem jön, ugyanis már mindenki őt keresi. És hogy miképpen képes egy tulajdonképpen nem levő sofőr felkavarni az állóvizet, az nem is olyan rejtélyes, mint hinnénk.
A RaM-féle változat főképp azok számára lesz élvezhető, akik sem Louis de Funes, sem Sylvester Stallone főszereplésével nem látták már a történet ilyen-olyan feldolgozását, vagy ezekre egyáltalán nem emlékeznek, máskülönben sajnos az alakítások és a színészek (akik kitűnően dolgoznak, jól hozzák a szerepeiket, de a darabból kifolyólag még sincs lehetőségük az abszolút kibontakozásra, hiszen mind iskolapéldás típusokat játszanak) nem tesznek hozzá önmagában annyit, hogy csak az élményért ellátogassunk az Oscarra. Nekem kissé szájbarágós, groteszk és triviális volt, főleg a második felvonás első fele.
Hogy mégis essen szó a darab gyengéinek tekintetében valóban nem felelős színészekről, személyes kedvencem a karakterében Józsa Imrén kívül a rövid időre betérő Kocsis Judit (Charlotte, az új szobalány) volt, akinek csodálatos hangja iránt a József Attila-beli Hallo Hallo házsártos és hamis énekhangú feleségének, Editnek megformálása óta valami belső vonzalmat érzek.
Nevessünk Oscarral a Barnier-házon, ha még nem ismerjük a történetet, vagy inkább keressünk más darabot, ha már igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak moderálás után kerül megjelenítésre!