Macskajáték (Örkény István Színház)

Molnár Piroska, Pogány Judit
és Kerekes Éva

Ne várjuk Örkénytől, hogy könnyen emészthető darabot választunk, ha beülünk a Macskajátékra. És bár az ő esetében különösen igaz, hogy a munka fele a színészekre hárul, azért úgy fogalmaznék, nekünk is kell egy kis gyomornedvet adnunk az egész magunkba építéséhez, és ahhoz, hogy ez a színpadi (és színészi) csoda a vérünkben áramolva örökké velünk maradhasson. Azt hiszem, talán Örkény is ilyesmit gondolhatott.

Örkény a darabról: Mindnyájan akarunk egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar már senki semmit. De ha az öregek akarnak egymástól valamit, azon mi nevetünk.

És nem több. Erről szól az egész. A színészek pedig hálásak lehetnek, no nem a könnyű dolgukért, de a darab kitűnő megrendezéséért (Mácsai Pál), s így mi is mélységesen hálásak vagyunk Pogány Juditnak, Molnár Piroskának, Csomós Marinak, Jordán Tamásnak és Kerekes Évának a feledhetetlen, profi, örkényi és ízig-vérig groteszk játékáért, hogy csak pár nevet említsünk a színlapról.

Egy rövid mondatban kihangsúlyoznám a díszlet puritánságában rejlő fantasztikusan alkalmazott paradoxont: egyszerű, sárgás árnyalat, egy ház belseje, semmi több, semmi giccs. Ide kívánkozik még, hogy a néző aktív szerepet kell vállaljon a felfogásban, néha ugyanis két, egymástól a darab szerint vagy ezer kilométeres távolságban lévő színész egyszerre van jelen a színpadon. Hamisítatlan örkényi megoldás még a színészek egy részének a nézőkkel való érkezése is.

Valóban vicces kívülről, ha az idősekben fellángol a szerelem, és úgy kezdenek viselkedni, mintha újra húszévesek lennének. De jól látszik, ez csak a külcsín: hajfestés, smink, új, drága ruhák... Belül azonban sosem lehetnek fiatalabbak. De ez nem jelentheti azt, hogy nekünk, a fiatalabb generációnak (amely ott van és lenézően tevékenykedik a drámában, szintén zseniális alakításokat hozva) ne kéne megértenie: ők is áteshetnek egy ebből kifolyó komoly egzisztenciális- és indentitásválságon.

Kívül-belül. Ha mindez egy közös hely, akkor ott a lényeg.