Fantom 2: Love Never Dies - A szerelem örök (DVD vetítés az Arénában)

Fantom 2: A szerelem örök

Az igen népszerű Fantom backstage és Fantom 25 bejegyzések után remélem sokan szívesen olvassák majd ezt a bejegyzést az Operaház Fantomjának második részéről, amely ma jelenik meg Magyarországon DVD-n Love Never Dies - A szerelem örök címmel, s melynek promóciós vetítésén tegnap vehetett részt pár érdeklődő az Aréna Plázában, a Viva La Musical jóvoltából. Webber 25 évvel a Fantom utáni kísérletének eddigi története meglehetősen keserédes, de sok reménnyel kecsegtető (hiszen minden jó, ha a vége jó): a londoni előadás egy évad után megbukott, majd nem sokkal később, egy alapos átalakítás, átgondolás és átrendezés után az ausztrál produkció végtelen sikereket ért el a melbourne-i Regent Színházban. Nagy szerencsénkre ezt az előadást vették filmre 2011 szeptember 13-án, és ezt az előadást élvezheti bárki az első sorból, ha úgy dönt, megvásárolja a mától Magyarországon is kapható DVD-t!

Anna O'Byrne (Christine)
és Ben Lewis (a Fantom)

A folytatások imádói imádni, az utálók utálni fogják a Love Never Dies-t, de ha tényleg Fantom-rajongók vagyunk, akkor mégis sokkal érdemesebb lenne középre helyezkednünk. A történet ezúttal is egy könyvre támaszkodik, míg az első részt Gaston Leroux híres regényéből, a második Frederick Forsyth kevésbé híres folytatásából, a Manhattan fantomjából készült. 10 évvel vagyunk a párizsi operaház katasztrófája után, ahonnan Christie és Raoul azon nyomban továbbálltak, míg Madame és Meg Giry a Fantom megmentésére siettek: Calais-n keresztül az Egyesült Államokba csempészték. Így kerültünk Coney Island-re, egy tulajdonképpeni hatalmas vidámparkba New York városától nem messze, ahol a Fantom pontosan ellenkezően éli mindennapjait, mint anno Párizsban: Mr. Y. álnéven színház-félét üzemeltet (Phantasma), s a számtalan torzsszülött, törpe, korcs és furcsa ember világában ő maga is elismert zeneszerző. Madame Giry a Fantom műsorainak koreográfusa, míg Meg Giry énekel, pontosabban kísértetiesen vágyik arra, hogy a Fantom vele feledtesse Christine elvesztését. Mr. Y. természetesen minderre képtelen, így mikor Christine, Raoul, és tíz éves fiuk, Gustave az Államokba utaznak, hogy Christine énekeljen New York-i opera megnyitóján, Madame és Meg Giry kétségbe, a Fantom pedig teljes lángon égő szerelembe esik: egyetlen szám elénekléséért kész megduplázni Christine fizetését. A párnak kétségtelenül szüksége van a pénzre, tekintettel Raoul felgyülemlett adósságaira. Nos "röviden" innen indulunk, hogy aztán tovább bonyolódhasson a cselekmény, megannyi átlátható szálon.

Maria Mercedes (Madame
Giry) és Ben Lewis

Nekem nagyon tetszett a történet továbbvitele, s nemcsak a lenyűgöző dalok, hanem a számtalan hasonlóságot illetően is, mivel a szemfüles néző szinte minden jelenetben talál valami olyan szimbolikus utalást, megmozdulást, amely emlékeztetni az első Fantom ikonikus jeleneteire. Továbbá Madame és Meg Giry karakterei végre megkapják a figyelmet, amit megérdemelnek, úgy éreztem, hogy a folytatásban Raoul volt az, akinek jelleme eltörpült a többiekhez képest. Sokan nincsenek megelégedve a második rész befejezésével, ám én ezt is csak mentegetném: egyrészt csakis így lehetett a történetet okosan beilleszteni a nagy egészbe, másrészt a vége fele annyira sem konkrét, mint amennyire mi azt hinnénk, Webber ugyanis ismét becsapott bennünket, pont mit az első részben: látszólag megtudunk valamit, de azért nagyon sok embert illetően maradunk homályban. S hogy miért? Talán azért, mert ez az este a szerelemről szól, és csak arra fókuszál.

Simon Gleeson (Raoul)
és Gustave

Hogy ne szaporítsam a szót tovább, azt is be kell vallanom, hogy ha még(!) nem is emelkedtek fel egyenlő magasságokba, a Love Never Dies dalai legalább olyan fantasztikusak, mint a világhírű előd dalai, sőt véleményem szerint kiválóan alkalmazkodnak a 25 évvel későbbi elvárásokhoz. Ebben a tekintetben kellett magam a leginkább kívül helyeznem az előítéleteimen, hogy rögtön egy példát mondjak, a Beauty Underneath című Fantom-Gustave duett egyenesen a rockoperákra jellemző dallamvilággal szólal meg, amin a közönség eleinte meg is lepődik. Fantasztikus és szép számokból akad bőven: a Fantom fogadalma a darab elején (Til I Hear You Sing), Christine dala Gustave-nak (Look with Your Heart), Christine és a Fantom nagy duettje, melyben oly sok minden kiderül a múltról (Beneath a Moonless Sky), majd ennek a folytatása (Once Upon Another Time), Meg Giry dala (Bathing Beauty), és Christine áriája, mely a darab címévé emelkedett (Love Never Dies), de a legjobb, hogy a kisebb számok is valahogy jobban kidolgozottak, a kedvenceim ezek közül a dal, melyet Christine, Raoul, Madame és Meg Giry énekelnek, mikor tíz év után ismét látják egymást (Dear Old Friend), valamint Raoul és a Fantom duettje kettejük furcsa egyezségéről (Devil Take The Hindmost). Kétségtelenül be kell látnunk azt is, hogy a Fantom 2 dalszövegei egy kicsit azért közhelyesebbek, habár semmiképp sem jelenteném ki róluk, hogy ettől rosszak lennének.

Sharon Millerchip (Meg Giry)

Mivel Galambos Attila már dolgozott a Fantom 2 szövegeinek magyar műfordításán, az este egyik nagy kérdése az volt, hogy vajon a DVD-n már a magyar műfordítás, vagy "csak" egy fordítás lesz-e olvasható. Úgy tűnik, hogy egyelőre be kell érnünk egy tükörfordítással, ami egyrészt jó, hiszen valóban megmarad az eredeti szöveg, a fordítónak se szótagokra, se rímekre nem kell figyelnie, ugyanakkor a Love Never Dies-hoz talán mégis jobban illett volna egy valódi műfordítás, főleg, hogy a tükörfordítás ellenére elég szemet szúró hibák kerültek a magyar szövegbe, legyen ez konkrét fordítási (a fordító valamiért a "love never alters" sor helyett "love never olders"-t fordított), stilisztikai (a moonless sky-t senki nem fordítja holdtalannak), vagy éppen következetlenségi hiba (Meg Giry "titulusát" a DVD elején még magyarra ülteti a fordító, amiről később megfeledkezik). Természetesen ezek csak kiragadások voltak, azért el kell ismerjük, hogy a fordító legalább jó munkát végzett.

Mindent összevetve nekem nagyon tetszett a Fantom 2, bár ehhez kellett erőfeszítéseket tenni és kompromisszumokat is kötni. A történet okos, követhető, jól átgondolt és szerethető, noha lassabban halad előre, mint az első részé. A dalokat illetően csak magamat tudom ismételni: fantasztikus zenék, friss ritmusok, régi vágyak és egy leheletnyivel egyszerűbb szövegek, tele metaforákkal, rájátszásokkal és utalásokkal az első részre. Kétségtelen, hogy a Love Never Dies nagyon megosztó, engem mégis levett a lábamról, objektív megítéléssel is!

We love, we live
We give what we can give
And take what little we deserve