Az Operaház Fantomja (25. évfordulós gálaelőadás-vetítés a Puskin Moziban) - egy újabb emlék története

A műsorfüzet borítója

Az első nagy élményre derült égből jött a második, mikor kedden délben a Viva La Musical szerkesztői értesítettek: beírásom alapján (ők korábban ugyanis arra kérték a rajongókat, hogy írják meg miért szeretnék ők nyerni a két fős belépőt az Operaház Fantomjának 25. évfordulójára rendezett gálaelőadás-vetítés magyarországi díszbemutatóra) engem választottak ki, és ott lehetek a szerdai (tegnapi) bemutatón. Ráadásul nem csupán két mozijegyet nyertem, mint az sokan mások is tehették a VML Facebook, vagy internetes oldalán keresztül, hanem két főre szóló VIP jegyet, így még a vetítés előtt célba vehettük az ünnepélyes állófogadást is...

Természetesen "Fantom rajongóként" tudtam, hogy nem olyan rég Angliában megjelent az Operaház Fantomja 25. évfordulójára rendezett ünnepélyes koncert felvétele a csodás Royal Albert Hall-ból DVD-n, és gondoltam, hogy itthon is meg lehet majd vásárolni, de ekkor még nem álmodtam ilyen nagyszabású bemutatótól.

A program

17 óra 30 percre érkeztünk meg a Puskin moziba, hogy átvegyük a jegyeinket, majd leadjuk a kabátjainkat, és megvárjuk, míg szép lassan mindenki megérkezik, többek között a 18 óra is, ugyanis ekkor nyitott az állófogadás. Maga a fogadóterem sem volt persze elaprózva, reklámplakátok, vörös szőnyegek és vakító reflektorok sorakoztak, a sajtó munkatársaival együtt, akik várták a hazai produkció alkotóinak és szereplőinek megérkezését. A szervezők kitettek magukért: a boríték, amelyben megkaptuk a meghívóinkat tartalmazott egy csodás programlevelet, egy belépőt a vetítésre, és külön egy - a Fantom által szignált - meghívót az állófogadásra.

Meghívó az állófogadásra

18 órakor nyitott az állófogadás helyszíne. Pezsgővel teli poharakkal megrakott tálcával vártak ránk a pincérek már a belépéskor, mi pedig elindultunk a hatalmas terem felfedezésére. Az első dolog, ami nagyon megtetszett nekünk az a csokoládé-szökőkút volt, amelybe finomabbnál finomabb gyümölcsöket, és a személyes kedvencemet, pillecukrot is lehetett mártogatni. A teremben mindenfelé kis könyöklőasztalkák könnyítették a dolgunkat, miután meglátogattuk a helyiség másik végében felállított üdítőkkel és szendvicsekkel megrakott asztalt. Hamarosan egyre többen lettünk, és a Madách Színház rengeteg művésze vett körül minket. Többek között Magyar Bálint is, aki amellett, hogy a hazai produkcióban Raoul szerepét játssza, az est házigazdája is volt. Jelen volt mindhárom Fantom (Sasvári Sándor, Posta Victor és Csengeri Attila) és mindhárom Christine (Mahó Andrea, Fonyó Barbara és Krassy Renáta) is, számos más művésszel egyetemben.

A "mozijegy"

19 órára írták ki a sajtófényképezést, így a Puskin mozi jobb oldalán lévő különteremből szép lassan átszállingózott minden meghívott a Metropolis terembe, amely a mozi bal oldalán található, így a fotósoknak kiváló alkalmuk adódott a vörös szőnyegen lefotózni minden számukra érdemes személyt, egy hatalmas Operaház Fantomja 25. évfordulót hirdető plakát előtt. Bent csodálatos meglepetés várt mindenkire: minden egyes széken egy varázslatos műsorfüzet, egy apró csokoládé és egy szál illatos (és a darab szempontjából is ikonikus) vörös rózsa várta leendő tulajdonosait, valamint a vetítés közbeni szomjúság leküzdéséről az est egyik szponzora, a Veritas Gold gondoskodott: mindegyik pohártartóban ásványvizet találtunk. A vetítés csodálatosan sikerült Magyar Bálint felkonferálása után, ugyan az elején akadtak döccenésnyi technikai problémák, de ezek úgy vélem maximálisan elnézhetőek. Az már kicsit inkább adott okod aggodalomra, hogy a feliratot láthatóan sebtében időzítették a DVD-re, ugyanis pár apró, de annál szemet szúróbb hiba éktelenkedett bennük (pl. Róma konzekvensen kisbetűvel, illetve a nevek többsége is, ha nem sorkezdetek voltak). A program kis csúszása miatt 21 óra 15 perckor tartott szünetet a társaság. Mindenkit magával ragadott a gálaelőadás: a csodálatos színészek, a lenyűgöző hangok, a varázslatosan és ötletesen megoldott díszletek, és nem utolsó sorban az óriási nagyzenekar a Royal Albert Hall-ban. A második felvonás vetítése előtt a VML két ajándékcsomagot sorsolt ki. A vetítésnek, és az estének körülbelül 23 órakor lett vége, de bátran kijelenthetem: az élmény olyannyira magával ragadó volt, hogy ott és akkor senki nem foglalkozott az idővel. Az előadás végén Andrew Lloyd Webber mondott rövid beszédet, majd bemutatta az eredeti, és a díszelőadás rendezőit, végül Sarah Brightman, a legelső Christine, és Michael Crawford, a legelső Fantom léptek színpadra, sőt meglepetésképpen Sarah és számos Fantom a legnagyobbak közül közösen énekelték a darab lehíresebb duettjét, majd a Fantomok, (s végül az egész társulat), az Éj zenéjét.

Varázslatos, feledhetetlen és minden percében egyedi és izgalmas estét élhettünk át. Köszönettel tartozom többek között a VML szerkesztőinek, akik az én hozzászólásomat választották ki a sok közül, és meghívtak erre az egyedülálló estére. De mindezek felett nővéremnek, Sandrának tartozok a legnagyobb köszönettel, aki karácsonyra valahogy kiügyeskedte nekem, hogy a Madách Színházban a kulisszák mögé lessek az Operaház Fantomja január 22-i előadásai előtt, és amely emlék története szolgáltatta a VML fórumbejegyzésem magját. De a legjobb, hogy a díszelőadás DVD-je már itthon is kapható, aki átélné az élményt, az szerezzen be egy példányt!