Mikve (Pesti Színház)

Soshanna (Pap Vera) és
Shira (Eszenyi Enikő)

A Mikve egy remek humorú színmű, amely merész modernséggel mutatja be nyolc különböző családi és társadalmi háttérrel rendelkező nő egyre lebomló álarcát, mígnem a mikvében (a rituális fürdőben, ahová az asszonyok merítkezni járnak, hogy ezzel megtisztulva újra testi kapcsolatba léphessenek a férjükkel) mindenkiről lehull a lepel: feltör a mélyre temetett valóság.

Majdnem mindenhová azt szoktam írni, hogy milyen nagyszerű a Víg társulata, valamint azt is, hogy mennyire szeretek színészóriásokat látni egy-egy darab kisebb szerepeiben is. A Mikvével kapcsolatban is csak önmagamat tudom ismételni. Pap Vera Soshannája az ideális mikvefelügyelő: nem baj, ha Chedva (Hegyi Barbara) véraláfutással az arcán, évek óta egy szót sem szóló, valószínűleg epilepsziás lányával, Elishevával (Stefanovics Angéla / Tóth Orsolya) karöltve, vasalónyommal a hátán jelenik meg a merítkezéseken, Soshanna nem kérdez semmit, csak elhiszi amit hall: Chedva valamiféle betegség következtében esik el időről időre.

Hindi (Igó Éva) a mikvét látogatók legkonzervatívabbika, és Esti (Börcsök Enikő), a pletykás gyermekszülőgép vannak a leginkább felháborodva, mikor Soshanna mellé egy új mikvefelügyelő érkezik, Shira (Eszenyi Enikő), aki nem hajlandó tétlenül nézni nőtársai végtelen kiszolgáltatottságát. Tehila (Péter Kata), a gyönyörű, házasodni készülő, ám a házas életre lélekben még csöppet sem felkészült hölgy mikvébe kényszerítésekor az események csak olajat öntenek a Shira szította tűzre. Innen szaladnak tovább az események számtalan varázslatosan megírt analitikus jelenet során. A Mikve melankóliáját egy, abszolút komikus karakter fűszerezi. Ő Miki (Réti Adrienn), akinek férje többévnyi együttlét után kezdi el gyakorolni vallását, így Miki a maga énekesnői flegmaságával sírva nevetős helyzetekbe tudja sodorni a mikvében leledző konzervatív asszonyokat.

A díszlet rendkívül szimbolikus: a hölgyek egyszerre vannak makulátlanul tiszta fürdőben, s egyszerre rácsok között. Michal Dočekal vendégrendezése nagyszerű (a Prágai Nemzeti Színház számára ő rendezte a darabot), a színészi játékok mélyen átéltek. Bizonyos fokú taktikusság már fel-feltűnik az embernek, ha sok Víg-darabot látott, Pap Vera tűnik a takargatónak, Igó Éva a konzervativizmus, Börcsök Enikő a szelíd köntösbe bújtatott házsártosság, valamint Eszenyi Enikő az izgalmas újító. A Víg továbbra is nagyon tudja mit csinál, s bár a Mikve (Miki karakterével) erősen lazított, mégis egy, a személyiség rétegeibe mélyen megmerítkező színmű, amelyet látni kell, hisz mi is elfordíthatjuk az arcunkat, én sajnos mégis hiszem, ezek a problémák mind-mind velünk élnek. Lehet, hogy pont mellettünk is? De ami legjobb, a Mikve egyfajta válasz is ezekre a kérdésekre.