A vörös oroszlán (Vígszínház, Házi Színpad)

Venczel Vera, A vörös oroszlánban
(Ma Este Színház jeggyel)

Eddig nem találtam olyan szempontot, ami alapján bármi negatívat tudnék nyilatkozni A vörös oroszlánról. A stúdiószínpad, relatív kevés nézővel, csupán egy magasított forgószék a színpad közepén, némi vetítés, fények, hangeffektusok, és a könyvet monodrámaként mesterien megszólaltató Venczel Vera... Kész lenne a csodaelixír?

Elég nagy közhely az, hogy meghalni senki sem akar. De mi történik, ha valaki szert tesz a titokra és örökké él? Szepes Mária regénye önmagában elég paradox, mégis elgondolkodtató, és kettős élvezetet rejteget. Azoknak, akik "hisznek" az alkímiában: történetéről szóló letehetetlen olvasmány, akik pedig nem, azoknak tanítás, bölcsesség és megemésztett intelmek tárháza.

Egyszerű, de nagyszerű!

Noha szorosan a drámához nem kapcsolódik, de úgy vélem korunk nagy bestseller írói, különösen ami a vámpírkultuszt illeti, tanulhatnának Venczel Verától (természetesen ez alatt Szepes Máriát értem, de nekünk a Víg Házi Színpadán Venczel Vera a tanítónk, aki történetének elmesélése során mondhatni legitimizálja azt a jogát, hogy hosszú-hosszú kutatás és tanulás után végre ő maga vehesse át a tanító szerepét), ugyanis sokkal inkább hihetőnek tudom elkönyvelni a biológiai törvényeket elfogadó reinkarnációt; a más testben való újjászületést, mint az ötszáz éve élő, nem öregedő, huszonpár éves vámpírok formájában történőt...

Több száz évet, több életet és megannyi mély gondolatot élünk át a másfél órás dráma alatt, tökéletes előadásban. Aki egy kicsit is nyitott, feltétlenül menjen el megnézni A vörös oroszlánt, én biztosan minden ismerősömnek ajánlani fogom, és én magam is megnézem még majd, mikor már egy kicsit a föld felé tudom ütni azt a hatalmas labdát, amit Venczel Vera feldobott... A darab egy csodálatos kincs a Víg színpadán!