A Pletykafészek nem más mint egy nagyszerű társulat egy kissé modoros bohózatban. Nemcsak hogy Neil Simon írt már sokkal sokkal jobb darabokat, de valami más is félrecsúszhatott, mivel még a leginkább helyzetkomikumra épülő vígjátékoknál sem szoktam ennyire frusztráltan érezni magam. Az egész este valahogy nem nyújt túlságosan intellektuális kikapcsolódást, bár a színészek nagyszerűek, a szereplőknek nagyon vicces megmozdulásaik vannak, de összességében az egész nem válik sehogy sem mindenki darabjává.
Nagy-Kálózy Eszter, Simon Kornél, Liptai Claudia, Rudolf Péter, Scherer Péter, Schmied Zoltán, Básti Juli és Bertalan Ágnes nevei pompásan néznek ki a szereplők névsorában. Ez a színpadon is szépen kijön, nagyon tetszett Nagy-Kálózy Eszter játéka, Simon Kornél szerencsétlenkedése, Liptai Claudia dámáskodása, Rudolf Péter kétségbeesettsége, Scherer Péter elvontsága, Básti Juli ösztönös színpadi kisugárzása, Schmied Zoltán önmagát féltő távolságtartása és egy kis szódával (de kizárólag a karaktere miatt) Bertalan Ági mániákusa is teljesen rendben volt, ugyanakkor nem túlságosan szeretem azokat a vígjátékokat, amelyek egy rejtélyes eseménnyel kezdődnek (itt: egy férfi öngyilkossági kísérletével, aki egyébként meg sem jelenik a színpadon), majd a rengeteg vacsoravendég megérkezésével, s attól függően, hogy kinek ki adja tovább a történet melyik, éppen hová torzított változatát, a dolog nagyjából másfél óráig topog egy helyben, s nem igazán akarnak pörögni az események. A második felvonás végén még Cserna Antal és Gats Éva is beköszönnek rendőrösdit játszani, az pedig szintén nem az ő hibájuk, hogy követniük kell a leírtakat, és hagyniuk kell végtelenül "hülyének nézetni" magukat.
Mint már megelőlegeztem, jó poénok bújtak meg néhol a Puskás Tamás-rendezte kacagtató bohózatban, ezek nagy részét Nagy-Kálózy Eszter, Básti Juli, Scherer Péter és Rudolf Péter viszik. A kényes egyensúly ugyanakkor felbomlik, néha igen triviális helyeken ül le egy kicsit a történet, talán túlságosan is sokat (valójában számomra rengeteget) időzünk el a süketség és a kristálydörzsölés kérdésénél, mint ahogy a hatodik "ki fog akkor most ajtót nyitni" is már enyhén túlzás.
Akik szeretik a gondolkodásmentes kikapcsolódást és nem szeretnének hatalmas katarzisokon átesni, azoknak nagyon ajánlom a Pletykafészek című előadást, ugyanakkor még a maga műfajában sem tudnám a legeslegjobbak közé sorolni. Ha valamiért viszont nagyon megérte megnézni, az a lenyűgöző színészgárda, a remekül megválasztott jelmezek (Andó Ildikó, Marton Dianna) és a csodás díszletek (Fülöp Krisztina, Baráth Gergely) felvonultatása volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak moderálás után kerül megjelenítésre!