A Vesztegzár a Grand Hotelben című Nemzeti-produkció nagyszerű hangulata után alig vártam a Vígbe érkező új magyar Darvas-Varró-Hamvai "cécót", ahogy a szerzők definiálják az este műfaját. Azt kell mondtam, hogy nem csalódtam: a már-már rejtőien groteszk pillanatokkal teletűzdelt történetben csakugyan inkább a hangulat viszi a pálmát, de az nem kicsit!
Hamrák János (Csőre Gábor), szélhámos kész mindent megvenni semmi pénzért, majd továbbadni valós haszonért, mialatt egyszer sem fizet a kávézóban, de azért hagyja, hogy a szívét megdobogtassák a hölgyek, különösen Szendrői Marianne (Réti Adrienn), grófkisasszony és szüfrazsett, aki pont a legjobbkor, egész pontosan 1909-ben kardoskodik a nők szavazati jogaiért és más egyéb jogos egyenlőségi pontok bevezetéséért. Ugyanebben az évben Babinszky (Mészáros Máté), a hírlapíró nyomozást indít egy rejtélyes hotelportás, Kiss Béla (Fesztbaum Béla) után, aki másodállában hölgyeken tesz erőszakot, míg diplomáciai botrányt sejtetve Pestre utazik Székesfehérvár polgármestere, Saára (Hegedűs D. Géza), hogy a sárban elmerülő Fő tér lekövezéséhez minimum anyagi segítséget csikarjon ki a nagy székesfőváros vezetőségétől. Azonban Hamrák János előbb jelentkezik és kész üzletet kötni vele, mint hogy átgondolhatná, mibe is vágta a fejszéjét. Na jó, előlegezzük meg: Hamrák mindig mindenkinél előbb jelentkezik.
Természetesen mindez csak röviden adja vissza a történet sokszínűségét, hiszen még számtalan szereplő kering Pest utcáin a címben is megnevezett csodás esztendőben. Az egész darabot áthatja az a végtelen groteszkség, amit a jelen kor nézői történelmi tudásuk fejében tudnak igazán teljessé varázsolni. Mi tudjuk, hogy nem érdemes a szereplőknek öt évre meglépniük egy boldog élet reményében, mert 1914-ben kitör a világháború. Azt is tudjuk, hogy a világháború hatására Székesfehérvártól kezdve a szüfrazsettekig, kicsit minden teljesen jelentéktelenné válik. Éppen ezért olyan nagyszerű az a varázslatos hangulat, amit a szerzők megfognak: egy szelet béke valahol a kilencszázas évek viharos elejénél egy kicsit azért még előbb.
Ascher Tamás rendezését Menczel Róbert ötletes és aprólékosan kidolgozott díszletei, valamint mondhatni lényegi részben Tihanyi Ildikó színes-csodás jelmezei teszik egészen tökéletessé. Noha a vígjáték számos zenei betéttel dolgozik, érdekes bennük is megfigyelni az igényesen becsempészett humoráradatot: hol egészen triviálisan a szavak szintjén, hol a dalok esetleges komolysága mellett a beleépített hamisítatlan Varró-rímekben. Még rengeteget lehetne írni A zöld kilencesről, de az egyedülálló hangulatát és energiáját játszóin kívül senki sem tudná igazán visszaadni. Nehéz színészi feladatot old meg valamennyi színész a darabban, de az egységgé kovácsolás olyan nagyszerűre sikeredett, hogy valóban nem igazán érdemes elmennünk A zöld kilences mellett. Vessük bele és adjuk neki át magunkat, legalább egy kis időre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak moderálás után kerül megjelenítésre!