A Szépség és a Szörnyeteg (Budapesti Operettszínház)

Ismert történet, nagyszerű megvalósítás, fülbemászó dallamok, rendkívül hálás szerepek. A Szépség és a Szörnyeteg egy töretlenül sikeres vérbeli klasszikus, főleg a fiatalabbaknak.

Mesés élmény volt látni ma délután az Operettszínházban azt a rengeteg gyermeket, akiknek legtöbbje óriási érdeklődéssel, és páran biztosan a történetet már jól ismerve, valóságos nézői elvárásokkal érkeztek meg a színházba: annak az elvarázsolt történetnek a megelevenedését szerették volna viszont látni, amit annyira szeretnek. S nincs annál csodálatosabb előadás, amelyet gyermekkacajok és a reneszánszt idéző jó hangos közbekérdések fűszereznek.

Kiemelni talán felesleges lenne szerepeket, én úgy vélem mindenki maximális teljesítményt nyújtott a darabban, és rendben van, hogy a legtöbb dolga talán Vágó Bernadettnek, Szabó P. Szilveszternek, Csuha Lajosnak, Németh Attilának és Nádasi Veronikának van, ennek a Disney-musicalnek minden szerepét öröm lehet játszani, a közönség reakciója mutatja: a Szépség és a Szörnyeteg operetti elgondolása még mindig óriási siker!

Ha a fő hangsúly nem is a dallamokon van (hiszen objektíven is tagadhatatlan, hogy nem elsődlegesen a melódiákért ül be a nagyérdemű), az énekek szépek, a jelmezek és kosztümök lélegzetelállítóak, és párszor biztosan a viselőik számára is, még mindig nem tudom elhinni, hogy Teamama, vagy Madame de La Nagy Komód nem estek hasra igencsak terjedelmes méreteket öltő jelmezeikben. A díszítők nem unatkoznak: a látkép folyamatosan változik, sőt hozzá kell tenni, hogy a tánckar jelmezeit sem aprózták el!

Nagyszerű, hogy jelen van a magyar musicalek porondján az operetti Szépség és a Szörnyeteg, és még nagyszerűbb, hogy mindezt ilyen minőségben teszi. A stábnak kívánok még sok mesés előadást, a gyermekes (vagy ilyen érzelmekkel rendelkező) felnőtteknek pedig garantált a szórakozás.