Mikor szerepei után kedvet kaptam (Abigél - Zsuzsanna testvér; Rebecca - Mrs Danvers), hogy elmenjek Nádasi Veronika önálló estjére a Spinoza kávéházba, elég kétesélyesnek gondoltam a dolgot: vagy újra hallhatom számos nagy szólószámát a fent említett, és még egyéb musicalekből, vagy valami teljesen újat és átütőt kapok Tőle.
Bátran mondhatom: szerencsére az utóbbi vágyam teljesült. A Mirage egy belül laza, kívül mégis okos keretbe foglalt történetecske egy énekesnőről, aki nagy sztár szeretne lenni, aki fel szeretne nőni a feladathoz, majd el szeretné fogadni a színészmesterség minden pozitívumát, és tudni szeretné feldolgozni a negatívumokat, fent szeretné tartani az érdeklődést és átéléssel, hittel megélni az álmait a színpadon. Mégis a legjobb mindebben, hogy Nádasi Veronika nemhogy kivonja saját magát, hanem teljességgel azonosul a szereppel: saját magáról (is) mesél, tanácsokat ad, megosztja tapasztalatait, és mindeközben azoknak, akik emellett figyelnek rá (vagy akik csak erre figyelnek) csodálatos minőségben énekel csupán Kéménczy Antal (csodálatos!) zongorakísérete mellett.
Megannyi musicalrészlet mellett elhangzik némi Piaf, Streisand, de még a Dreamgirls című musicalsiker egyik ikonikus húzószáma is, csodálatos előadásmódban. Ez utóbbi (And I'm Telling You, I'm Not Goin') volt számomra az est kedvence, s noha ebből az szűrhető le, hogy egy igen drámai másfél óra részesei lehettünk, ez ne tévesszen meg senkit sem: sütésről, takarításról, örömlányokról és magáról a boldogságról is esik épp elég énekelt szó.
Meghitt, intim és egyedülálló élmény részt venni Nádasi Veronika önálló estjén, éppen ezért a lehető lehatározottabban megéri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak moderálás után kerül megjelenítésre!