A mizantróp (Katona József Színház)

(Ma Este Színház jeggyel)

A hagyomány és a modernség sokrétű keveredése szerepel a Katona József Színház tulajdonképpeni kihalt, csupán egy-két jelképes díszletelemmel megszórt nagyszínpadán, mikor A mizantrópot játsszák. Bár ez pusztán személyes meglátás, számomra a régi és az új pont ilyen módon történő vegyítése hozza el a tökéletesség érzését, pláne ha Molière jól ismert művét újabb, formáját mégis megtartott fordításban tárják elém.

A darab főbb szereplői Alceste, a mizantróp (Fekete Ernő), aki teljességgel kiábrándult minden emberi kapcsolatból, s mint az a darab zseniálisan minimalista plakátján nagyon jól meg is jelenik, mindenhová megy, csak arra nem, amerre barátai (vagy a józan ész) tanácsolnák. Persze az sem mellékes, hogy amerre megy, oda is csak leszegett fejjel. Alceste-t bátyja, Philinte (Kocsis Gergely) próbálja meg alkalomadtán észhez téríteni, s az adandó alkalmak Alceste esetében jóformán kimeríthetetlenek. Érdemes megemlíteni Céliméne-t (Ónodi Eszter), Alceste szerelmesét, az egyetlen olyan nőt, akiben talán még maga az embergyűlölő is megbízhat, de vajon meddig? Arsinoéként Fullajtár Andrea nyújt remek alakítást, de az este folyamán valamennyi színpadra lépő csodásan szellemül át.

Úgy éreztem a színészek nem csak eljátszották, hanem meg is élték a darabot, amely oly sok évszázad után még ma is tökéletesen aktuális. S ha nyelvileg nem is árt, ha egy kicsit modernizálják, a benne rejlő megannyi igazság és a körülöttünk most is történő világra való rávilágítás mintha mit sem változott volna ezalatt a sok idő alatt. Talán úgy érezzük a világot irányíthatjuk és formálhatjuk, de a mizantróp szerint mégiscsak csupán történik körülöttünk minden.

Ónodi Eszter és Fekete Ernő

Természetesen nem csak a jelenről, a múltról is épp olyan sokat lehet tanulni A mizantróp alatt. Ahogy Molière maga is a darab egyik központi pillérét az akkoriban dúló szonettdivat ellenében tett megjegyzésekre hegyezi ki (hiszen divatossága és látszólagos egyszerűsége miatt valóban mondhatni fű-fa szonetteket írogatott a klasszicizmusban), az olvasott, vagy eleget színházba járó néző külön megmosolyoghatja ezt a szituációt, hiszen még maga Shakespeare is számos darabjában fejezi ki viszolygását (pl. Ahogy tetszik), de e két nagyszerű drámaíró semmivel sem kisebb spanyol kortársa, Lope de Vega is ugyanígy tesz A kertész kutyájában.

Remek kis egyfelvonásos A mizantróp, amely csodálatos színészi játékkal, a fül számára befogadni élvezetes fordítással, kellő humorral, mégis realista megvilágításban elemzi korunk lelkeinek, kapcsolatainak és az életnek problémáit.