Equus (Thália Színház)

Alan Strang (Szamosi Donáth)

Nagy várakozás és nagy plakáthadjárat előzte meg a hazai Equus-t, amely hosszú idő után (1980) került ismét bemutatásra, ezúttal a Tháliában. Equus lázban ég a világ, és most már mi is a részesei lehetünk. Többek között, és nem szükségképpen főleg, egy pszichiáter, Martin Dysart (Alföldi Róbert) és egy zavarodottnak bélyegzett tizenhét éves fiú, Alan Strang (Szamosi Donáth) kapcsolatáról és különös együttműködéséről szól ez a történet, ez a dráma, ez a thriller. Meg kell hagyni, a Thália ismét jól választott, és talán túlontúl kreatívan is hirdetett, de egyvalamit előre le kell szegezni: az Equus nem a meztelenkedés, hanem a kitűnő dráma szerepeltetője, így ez a csapból is folyó jelző ne riasszon el, ugyanakkor ne is vezessen meg senkit.

Egy éjszaka Alan, aki hétvégente a helyi istállóban tevékenykedik, de csupán mint egyszerű segédmunkás, megvakít hat lovat. Mind a hatot, akiket eddig őrzött, becsült és szeretett. Hesther Salomon bírónő (Béres Ilona) javaslatára és unszolására így kerül be Alan arra a pszichiátriára, ahol Martin praktizál, mondván ő nem csak végigcsinálja majd vele a szokásos eljárást, hanem megpróbálja majd megérteni a problémáját, és feltárni annak gyökereit.

Martin kitart, és ez a makacs kitartás vezet saját létének megkérdőjelezéséhez. Alan nem hagyja magát, folyamatos keresztkérdésekkel bombázza, kisgyermeki ártatlansággal és logikával mutat rá Martin gyengéire, aki kitart, majd egy idő után összeroppan mindezek súlya alatt. De hol itt a megoldás? Hol van az ok, ami a hat ló megvakításáig vezetett?

Martin, Hesther bírónő és Alan

Számomra egy dolog derült ki az archetipikus szereplők bemutatásából: itt mindenki hibás. Dora Strang (Kútvölgyi Erzsébet), az anya, aki titokban és mégis büszkén tanítja fiát Isten szeretetére, ám hagyja, hogy számára az istenkép egy csodálatosan szép ló formájában materializálódjon; Frank Strang (Kőszegi Ákos), a konzervatív nézeteket valló nyomdász apa, aki elkeseredetten próbálja meg rávenni fiát az irodalom szeretetére, a televízió mellőzésére, ám ő maga nem más, mint a megtestesült álszentség; Jill (Holecskó Orsolya), az egyetlen lány, aki fel tudja kelteni Alan érdeklődését és mégis akarata ellenére a mélybe rántja; Hesther bírónő, aki nem tágít; sőt, még maga Martin is, aki egy idő után mintha már nem is Alan, hanem a saját kérdéseire keresné a válaszokat.

Egy isten, a "furcsa beállításban, szemből lefényképezett" ló, aki mindenhol ott van, az ágy végében igéző szemekkel néz, majd onnan kiszabadulva mindent, mindenkor lát. Hogyan űzhető el mégis ez a démon? Martin és Alan különös kapcsolatában ki kezel kit? Ki akarja valóban megfejteni a másik titkait, és ki lehet felsőbbrendűbb a leghatalmasabbnál? Göncz Árpád fordítása kísértetiesen helytálló. Dicső Dániel rendezése végtelenül kreatív. A zenei betétek kulcsfontosságúak, hiszen a végső feltárásnál ez készíti elő a félelmetes indulatok felszabadulását. Mégis a legjobbnak Cziegler Balázs díszleteit gondoltam a színészi játékok mellett: a boxok, melyek tükrökkel vagy üvegekkel záródnak, amik átengedik a fényt vagy pont elnyelik azt, az ügető és a forgószékek... Csupa-csupa kérdőjel és felkiáltójel, jogosan folyhat a találgatás.

Középen az okfejtő/Jill, Martin és Alan

A színészek játéka profi, évtizedes gyakorlatukkal a hátuk mögött élethűen vettek részt a "mindenki hibája" thrillerben, egyedül Szamosi Donáth és Holecskó Orsolya újak, eddig "ismeretlen" színészek, akik méltón állnak helyt. Szamosi Donáth-ot bizonyára nagy szakértelemmel választottak ki erre a szerepre, amelyben Alan és ő egymásra találhattak. Véleményem szerint profin játszott, ha valamiért, hát az Equus-ért megérdemli az ország figyelmét.

Félelmetes monológok, pörgő párbeszédek és kínzó rémálmok. Ez az Equus, egy fantasztikusan szoros keretbe helyezett, mégis sokféle értelmezési lehetőséget magába bújtató modern dráma, amelyben elbújik a valóság és az álom (vagy éppen összemosódik) és amelyet vétek lenne kihagyni a kultúra kedvelőinek, de senki se feledje, a műfaj egy nagyon új, izgalmas krimi-pszicho-thriller.