 |
| Előadásfotó |
Nemigazán értek a tánchoz, már úgy professzionálisan, de ismét beigazolódott az, amit az Experidance csapatával körülbelül öt évvel ezelőtt is beláttam (amikor Arany: Nagyidai cigányok című vígeposzának táncelőadását láttam); a tánc és a zene kombinációja, ha valaki ilyen profin csinálja, tökéletesen helyettesíteni tudja a szöveget.
Rövid leszek: a történet a történelem, 1969-től 2009-ig, és minden, ami benne volt. Bár a cím boldogságot sugároz, azért a táncon keresztül átélhetjük a korszakok árnyoldalait is, de a legfontosabb, hogy ráismerjünk: minden rosszban van valami jó. Mint laikus (ezt kihangsúlyoznám) engem lenyűgöztek a mozdulatok, a koreográfiák és az egész hihetetlen komplexitása, mert bár nagy erő a szó, itt még sem lenne helye!
Nem hiszem, hogy ismételten megnézem a Boldogságot, de már kinéztem magamnak a műsorfüzetben a Revansot (egy afféle Ludas Matyi-feldolgozásukat) és az Ezeregy éjt, s ha még az általam korábban már látott Nagyidai cigányokat is hozzácsapom, akkor már négy Experidance produkciót ajánlok mindenki figyelmébe, ebből kettőt hitelbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak moderálás után kerül megjelenítésre!