2011. november 4., péntek

Csoportterápia (Madách Színház)

Trixi: - Hogy mondjon, igazat hogy mondjon, az aki fél...
Az időt kár húzni, az izgalmakat kár fokozni, igenis menjünk Csoportterápiára! A Madách Színház musical pályázatának nyertes művét nemrég (2011. június 10.) mutatta be a kiíró színház, amelynek minden bonyodalma (cseppet sem meglepően) egy csoportterápiás foglalkozás köré szerveződik. Az előadás óriási közönségsiker, a VLM nemrég közzétett listája szerint a 2011/12-es évad végéig 46 (többnyire teltházas) előadást élt meg.

Szép lassan érkeznek a legkülönfélébb problémával rendelkező páciensek. Van itt hipochonder, meleg, kisebbségi komplexusos csontsovány nő, aki meg van róla győződve, hogy kövér és visszataszító, egy szimplán csak 'szőke nő', de notórius hazudozó is akad. Csak egyvalaki felejt el megjelenni: a helyettes orvos.

Pörgő és modern nyelvezetű dalok színesítik ezt a vérbeli vígjátékot, könnyen és egyben ironikusan befogadható szövegekkel. A prózai részek is mesterien kidolgozottak, nagy meglepetésemre a darab sehol nem ment át túl közönségesbe.
Trixi: - Neked fogalmad sincs mi a különbség erotikus és perverz között. Na elmondom neked mi a különbség erotikus és perverz között. Erotikus, ha egy tollpihét használsz a szexhez, perverz, ha az egész csirkét!
Amilyen egyszerű a díszlet, annyira nagyszerű; a színpadon található kevés tárgy varázslatosan kel életre a táncok és koreográfiák során. Személyes kedvenceim talán a legelső dal (Terápiára járni kár), melynek refrénjében, mint ez a címből is kitűnik, a darabhoz csodálatosan illő hangzásvilággal választották ki a szavakat, illetve Natasa dala (Ez már az út) voltak (amely Polyák Lilla előadásában a youtube-on is fellelhető), de a közönség nagy kedvencei közé tartozik még az Utálom a musicaleket, a Hoppá, asszem dobtak és a fantasztikusan ötletes, a darab komolyságát megalapozó Itt szemben énvelem.

A színészek valósággal lubickolhatnak szerepeikben. Bár valamennyi szereplő elnagyolt sablon, akik a modern társadalom kliséit kívánják képviselni, a hosszú önkéntes foglalkozás során (hiszen ugye a helyettes orvos nem talál el a megfelelő terembe) mégis elmélyül valamennyire a jellemük, és a képviselt típus mellett egyéniségekké is válnak. Balla Eszter a valójában csontsovány lány, aki Gombóc Artúrhoz szereti hasonlítani magát, Sándor Dávid/Simon Kornél a rövidtávú memóriazavarral küzdő úgy tűnik névtelen férfi, Dobos Judit a kényszeres hazudozó és hencegő Trixi, Nagy Sándor az Opera balettkarában táncoló meleg Sziszi, Szente Vajk a hipochonder Lajos, akinek a táskájában mindenféle orvosi segédeszköz megtalálható, valamint Ladinek Judit/Polyák Lilla Natasa, a magas színvonalon élő, de szellemileg jóval alacsonyabb szférákat képviselő szőke feleség, a maga gondjaival. Sándor Dávid és Simon Kornél közül valahogy az utóbbi tűnt számomra szimpatikusabbnak szerepében, talán azért mert a Centrál Színházban már láttam Simon Kornélt nagyszerű értetlenkedőnek, míg Ladinek Judit és Polyák Lilla közül számomra az első hölgy győz, bár Lilla csodálatosan játszik és nagyon viccesen is, énekhangjával pedig mint tudjuk, semmi baj sincsen, Ladinek Judit tele van öniróniával, felszabadultabb, lazább, és az ő hangja is eszményi!

A musical modernségében azért rejlik pár klisé. A Spamalot már lefoglalta magának a musicalben cikizzük a musicaleket ötletét, de talán elnézhető, hogy ezzel a Csoportterápia szerzőpárosa is élt; megkapja az Operaház Fantomja, de még a Vámpírok bálja is. Az áramszünetes jelenetről pedig azonnal a Jóbarátok örökzöld epizódja jutott eszembe, de összességében a végső konklúzió nem más: tényleg menjünk Csoportterápiára!
Sziszi - Egyszer áramszünet volt, és három órát kellett várnom a liftben!
Natasa - Az semmi! Én egyszer négy órát vártam a mozgólépcsőn!
Vajon kell egyáltalán orvos ahhoz, hogy egy csoportnyi - a társadalom által dilisnek címkézett - ember felfedje a bennük rejlő komplexusok eredetét és elinduljanak a "gyógyulás" rögös útján? Félelmetes, de képesek vagyunk magunkra ismerni a hat szereplő valamelyikében? Biztosan állíthatjuk-e, hogy nincs köztünk egy orvos? A dilisek tényleg dilisek? Csak az az orvos, akinek erről papírja van, vagy bizonyos szempontból mind azok lehetünk?

Frissítve: 2012. július 6. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Csak moderálás után kerül megjelenítésre!