Széttáncolt cipellők, avagy Girls Just Want to Have Fun
Van valami különösen varázslatos az olyan előadásokban, amikből már az első percekben (különösebb háttérinformáció nélkül) kitűnik, hogy a színpadra lépő (vagyis szteppelő) fiatalok nemcsak végtelenül fegyelmezetten és folyamatosan koncentrálva vannak jelen a nézősereg előtt, hanem érezhetően valami sokkal nagyobbnak és többnek részei: egy közösségnek, ahol példátlan figyelmet kell tanúsítani a másik felé, ahol pontosan akkor kell lépni, amikor kell és olyan testbeszédet kell alkalmazni, hogy a kicsik és nagyok egyaránt tisztában legyenek azzal mégis mit kéne hallaniuk, ha az egész szavakba lenne öntve, hiszen a Széttáncolt cipellők színpadi mű, mégis némán kell drámai ívet és cselekményt követnie.
Az ember eldönti, hogy igen, a Grimm testvérek rejtélyes meséjéből, azaz abból, hogy miként lehet nyolc, éjszaka békésen alvó királylány cipője minden reggel "széttáncolva", lehet táncos előadást készíteni, de abba már sokkal kevésbé gondol bele, hogyan is néz ki mindez, ha a Coincidance, egy ír sztepptánc-csoport tesz erre kísérletet. Gyulai Júlia rendezése és koreográfiája végtelenül eredeti ötletekkel aknázza ki a sztepp nyújtotta lehetőségeket, az első felvonás egyik legnagyszerűbb jelenete a nyolc királylány, a király és a királyné cipővel kopogós hosszú vitája, ahol a tények ellenére senkinek sincs igaza, így mindenkinek joga van püfölni a színpad deszkáit. Ha már az előbb a csapategységről beszéltünk, jegyezzük itt meg, hogy a díszlet is igazi csapatmunka, ahogy a zenék (Faisztl Ernő) és a remek jelmezek (Székács Zsófia) is eredeti, új alkotások.
Nyolc királylány (Balla Alexandra, Kiss Renáta / Dervalics Dóra, Dorcsák Tünde, Kodak Adrienn, Nagy Nóra, Inczédi Zsófia, Balla Réka és Pál Veronika) igen sok királylány, nem csoda hát, hogy csoportos eltűnésük sok fejtörést okoz a királyi párnak (Székács Zsófia és Stefkó István), de a sötét herceg (Ungi Krisztián) ármánya ellen csak egyvalaki nyújt használható segítséget: a boszorkány, akit a darab rendezője és koreográfusa, Gyulai Júlia alakít. Nyolc lány akkor is rengeteg, ha egyesével tesznek kísérletet (s nemegyszer sikeresen) a rejtély kiderítésére hivatott fivérek elaltatására (Potornai Norbert, Czinege Ádám és Farkas Dániel) többnyire igen gyorsan ható szer segítségével. Külön öröm, hogy a szólistákon (Albert Réka, Ivanov Gábor, Endrődy Zsófia és Magyar Ilka) és varázserdő népén (Bencze Judit, Joó Gyöngyvér és Mikola Orsolya) túl a színpadon van még három igen fontos szereplő: először is Sárhidai Zsuzsanna hegedű-, és Póczik Erika fuvolaművész, hiszen mit érne egy zenés darab legalább némi élőzene nélkül, sőt, az egész este hangulatának fontos megalapozói ők. Végül, de nem utolsó sorban, harmadikként a további szereplők között szót kell ejtenünk Szőnyi Balázs lusta kakas-figurájáról, aki napról napra jobban gyűlöli, hogy a nap bizony korán kel fel, neki pedig kukorékolnia kéne. Azt hiszem minden további frappáns mondatnál többet ér a közönség végtelen szeretete és az, hogy bár lenne egy következő Coincidance produkció a kakas szemszögéből...
Úgy gondolom, hogy végre egy olyan előadást láthatunk, amire nem csak marketing okokból mondhatjuk, hogy kicsiknek és nagyoknak is felhőtlen szórakozást nyújt: művészi igényű, remek az összhangja, varázslatos, pörgő, izgalmas és ha már a szteppnél tartunk, igen-igen mozgalmas. Remek a szimbolika akár a mozdulatokat, a kellékeket vagy a díszletet nézzük, s megkockáztatom, hogy maguk a figurák is egyenként önálló rejtéllyé emelkednek, akik mögött ott áll egy csapat szívvel-lélekkel dolgozó fiatal azzal a nem mindennapi feladattal, hogy úgy hitessék el velünk, hogy királylányok, hercegek vagy épp varázserdő lakói, hogy nem állhatnak ki és nem mondhatják: "mi vagyunk a királylányok". Éppen ezért a szándékért, és a szándék profi megvalósításáért kell egyfelől elismerni a Széttáncolt cipellőket, a Coincidance legújabb produkcióját, és éppen ezért kell sok-sok embert becsábítani a nézőtérre a következő előadásokra. Izgalmas dolog egy új világba csöppenni, az meg csak jó, hogy ha olyan művészek állnak a színpadon, akik magukkal visznek bennünket is...
A képek forrása a Coincidance weboldala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak moderálás után kerül megjelenítésre!