Rómeó és Júlia (Vígszínház)

Bata Éva (Júlia) és
Börcsök Enikő (Dada)

Még a tavalyi évadban mutatta be a Víg a Varró Dániel-féle Rómeó és Júliát, és bevallom előítéletekkel tele néztem akkor a Júlia és Rómeó lájkolja egymást plakátkampányt a metróállomásokon. Talán ez az oka, hogy csak idén, baráti megerősítések után szántam rá magam, hogy elmenjek és megnézzem.

Bátor és veszélyes dolog ma a Rómeó és Júliához nyúlni. Talán felsorolni is lehetetlen lenne, hogy mennyi feldolgozást élt meg a színpadon, és azon kívül is. A legutóbbi nagy lázat talán az Operettben is látható musical robbantotta ki, ami az ottani nézői érdeklődést figyelve ma sem hagyott sokkal alább.

De összességében mégiscsak pozitívan csalódtam! Ez számomra volt a legkellemesebb meglepetés, ugyanis eléggé konzervatívnak tartom magam a színház terén. Kellenek az ilyen pofonok. Rómeó robogón furikázik, Lőrinc barát furgonban esket, hovatovább, a Montague és Capulet családok tagjai késsel, bőrszerkóban irritálják egymás érdekeit. 

Átgondoltságra vall a tény, hogy minden nagyobb szereplő kapott egy-egy jelenetet amiben igazán kiélheti magát. A főszereplők jelenléte a legtöbb helyen persze evidens, de például az öreg Capulet rendkívül kolosszális 'kiakadásjelenete' (ha már modern darabról van szó) szépen illusztrálja a színészek kibontakozásának lehetőségeit. Bizonyos jelenetek emellett persze sajnos(?) elsikkadnak.

A színpad és a díszletek (amelyek terén a Vígben én még sosem panaszkodtam) csak dicsérettel illethetők. Elég csak az egyébként kitűnően átültetett modern-kori erkélyjelenetre gondolni, melyben Rómeó és Júlia kihasználják az eleve rendelkezésre álló színház adottságait. Júlia a nézők egyik páholyában, Rómeó a színpadon; innen indul meg az egész emeleten és páholyokon átívelő üldözés, melynek legvégén egy homlokegyenest fordított szituációba érkezünk: Rómeó fent, Júlia lent.Persze a darab egészére jellemző a színház, mint egész kihasználása, úgyhogy a földszinten lévők féljenek!

Dada: - Ki volt az az úr, akivel Júlia beszélgetett?
[Várja a választ a közönségtől, közben a sorok között mászkál]
Egy bátortalan hang: - Rómeó!?
Dada: - Egyvalaki? Egy figyelt. A többi aludt...
[Visszatér, viszi a hírt Júliának]

Ezek után örömmel jegyzem meg, hogy akár Shakespeare eredetijében, akár a Varró-féle változatban is, a Dada a kedvenc szereplőm. Kitűnő játékkal és zseniálisan éles hangulatváltásokkal Börcsök Enikő játéka tette rá az I-re a pontot. 

A szülők pedig, akik szép számmal ültettek be gyermekeket életük talán első Rómeó és Júliájára (és ami önmagában jó dolog), javaslom menjenek biztosra és olvastassák el gyerekeikkel az eredetit is majd még az érettségi előtt, különben még végül az ő lelkükön szárad majd minden...

S bár kicsit hosszúnak találtam, és a végére már egyenesen irritálónak a folyamatosan és az akkorra már erőltetetten fenntartott szexuális utalgatásokat (Júlia halálánál a Dada mondja: S Rómeó tőrje Júlia szívében talált új hüvelyre... most komolyan?!) azért kíváncsian várom a januárban érkező Varró-féle Makrancos Katát!