Világpremierre vállalkozott az Orlai Produkció a Kramer kontra Kramerrel, de a sikert nem bízta a véletlenre: Avery Corman regényét Robert Benton 1979-es, 5 Oscar-díjat nyert filmje (fsz. Meryl Streep, Dustin Hoffmann) indította el sikerének útján, melynek ha tetszik egy újabb állomása Rába Roland rendezése a Belvárosi Színház deszkáin 2012. június 26-tól, ezúttal Kovács Patrícia és Nagy Ervin remek főszereplésével.
Kramerék élik a csodás amerikai álmot: New Yorkban laknak, egy év után összeházasodnak és hamarosan megszületik fiuk, Billy, akire mindenki nagyon büszke. Joanna (Kovács Patrícia) azonban nem boldog, ő nem ezt az álmot látta jövőjének, amelyben bár Billyvel lehet, akit őszintén szeret, férje, Ted (Nagy Ervin) napról napra egyre kevésbé foglalkozik vele, ő pedig rabként a lakásba zárva tengeti mindennapjait. Egy nap, mikor Billy alig múlt hat éves, Joanna úgy dönt, elköltözik, s Billy nevelésének jogát teljes egészében Ted nevére írja. Egy év tapasztalatai után, ketrecéből kitörve és megerősödve Joanna mégis hazaállít, hogy egy újabb eljárást indítson azért, hogy fia mégis az övé legyen, bármi áron.
A történet nagyon izgalmas, annak ellenére, hogy a második felvonás előtt az ember egy percre azért elgondolkodik, nem lesz-e vajon túl lassú és esetleg unalmas a folytatás, de csak a legvége előtt fél perccel eszmél rá, hogy a jelenetek olyan jól követték egymást, olyan dinamikusan, mégis nagyon ügyelve arra, hogy az érzelmi elmélyülés jól kidolgozott legyen, hogy egy pillanatra sem lankad a figyelem Kramerékről. Cseh Judit, Egri Márta, Mertz Tibor és Ficzere Béla mellékszerepeket játszanak ugyan, mégis hangsúlyosan megérdemlik, hogy elmondjuk róluk, amit el kell: nagyszerűen teljesítenek minden szerepükben, hiszen míg Kramerék egy-egy szerepet játszanak, a többiek Billy kivételével igen sokfélét. Véleményem szerint Egri Márta ügyvédnő figurája megérdemelne akár egy önálló színdarabot is.
Nagy Ervin vállán nyugszik a darab lényegi része: ő marad egyik pillanatról a másikra kettesben fiával. A felelősség kérdése meglehetősen összetett: Ted nem törődik Joanna igényeivel, nem fordít elegendő figyelmet Billyre, de ő keresi a pénzt, melyből mindhárman megélnek, míg Joanna vezeti a háztartást, gyermeket nevel, mos, főz, takarít, de mégsem tudja elviselni a bezártságot és az ingerszegény környezetet. Mikor Joanna távozik, Ted meglepődik, hogy Billy miért képtelen egyedül felöltözni, felvenni a cipőjét, bekötni a cipőfűzőjét vagy becsatolni az övet a nadrágján, így tehát jogos a meglátás: ennyire nem vett részt eddig Billy életében? Kramerék leckéje majdnem végtelenül sokrétű, egyszerre csak minden Ted nyakába zúdul, akinek eddig Billy nem jelentett kihívást, majd mikor épp kezdene kialakulni az új rutin, Joanna hazatalál... Kovács Patrícia nagyon sejtelmes Kramernét alakít, kellően távolságtartó és jól láthatóan megfontolt, bár sokszor kevésbé hiteles anya (de talán ez nem is véletlen!), míg Nagy Ervinnek van igazán lehetősége a kibontakozásra, aki majdnem tökéletesen áll helyt karakterébe zárva egy gyermekével együtt felnövő apa figurájaként.
A Kramer kontra Kramer nagyon érdekes darab, nagyon jól színpadra dolgozott, bár azt is el kell ismerni, hogy tejesen nem tudta magáról levetkőzni a filmes múltat: sok vetítéssel és vizualitással dolgozik. Sebő Rózsa díszletei segítik a nézőt betájolni a kort: ez a verzió napjainkban játszóik. Kramerék nappalijának kidolgozottsága is figyelemre méltó: játéksarok, a hűtőajtó tele fényképekkel és rajzokkal, az asztal lábán üvegfesték, stb. Az meggyőződésem, hogy a maga idejében a film sokkal inkább volt szenzáció és forradalmi megközelítés, mint ma, 33 évvel később, de ha a téma felkeltette az érdeklődésünket, akkor jó esténk lehet tanulási szándékkal szemérmetlenül bekukucskálva Kramerék nappalijába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak moderálás után kerül megjelenítésre!