 |
| Eszenyi Enikő és Kern Adrás, avagy a Reille-házaspár |
A darab címének élesen ellentmondó kezdet, melyben a Reille és a Hullié család fejei összeülnek, hogy amennyire csak tőlük telik, civilizált emberek módjára vitassák meg a gyermekeik között feszülő ellentéteket, csakhamar a jóval a felszín alatt lappangó ellentétek hangos felszínre törésében folytatódik. Börcsök Enikő és Epres Attila játéka a Houllié-házaspárként kétségkívül telitalálat. Milyen kilátásokkal állhat neki egy házaspár annak a beszélgetésnek, amelyben az elveikhez hűen, megfontolt és nyugodt hangvételű beszélgetés árán, de mégis legmélyebb felháborodásukat kívánják kifejezni kivert fogú fiuk okán? Továbbá milyen lehetséges megoldásokat fontolgatva érkezik meg hozzájuk Eszenyi Enikő és Kern András, a Reille-házaspár, hogy a lehető legmélyebb együttérzéssel, de mégis nyomatékosan felhívják a szülők figyelmét, hogy gyermekük provokatív viselkedése volt az indíték?
Az öldöklés istene minden mozzanatunkban ott lüktet, legalábbis Yasmina Reza szerint. A fokozatosan kibontakozó színmű rendezői és színészi érdemein felül, külön érdemes kiemelni Árvai György díszleteit. A Vígszínház óriási színpada ezúttal a Houllié-házaspár nappalijává alakul át, egy rendkívül egyszerűen és konzervatívan berendezett nappalivá. Azonban, ahogy a beszélgetés is kezd kilépni annak kulturált medréből, szépen lassan a díszlet is kezdi elveszteni esztétikusságát. A lassan, de folyamatosan torzuló tükörkép, és a bedőlő falak tökéletesen alkalmazkodnak a gyorsuló és pulzáló hangulathoz.
A pár helyen már-már közönségessé fajuló veszekedés kétségkívül aktuális módon mutatja be korunk problémamegoldó kompetenciáit, valamint nagyszerű párbeszédeiben érdekes kitérőt tesz hasonlóan fontos és aktuális szociológiai és etikai kérdésekre. Való igaz, hogy ha a szándék meg is van, azok a fránya ösztönök valahogy mindig felülkerekednek. És hogy van-e remény? Az öldöklés istene megsúgja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Csak moderálás után kerül megjelenítésre!