2012. február 28., kedd

Augusztus Oklahomában (Vígszínház)

Violet Weston (Pap Vera)
Hosszú idő után nemrégiben került vissza a Víg deszkáira ez az amerikai dráma, amelyre a vígjáték, a tragédia, de szerintem még az úgynevezett "black comedy" műfaját sem lehetne ráaggatni, kiindulva rögtön abból a tényből, hogy az előadás rendkívül hosszú, címéből adóan is egy teljes hónapot dolgoz fel egy oklahomai család életéből három felvonásban. A Víg cseppet sem kíméli színészeit, hiszen este hét órától majd fél tizenegyig játszanak, mégis mindenki elcsodálkozik mennyi az idő, mikor kilép a színház épületéből, hisz úgy tűnik augusztusban csak úgy repül!

Parádés szereposztással, csodálatosan igényes, a részletekbe menőkig aprólékosan kidolgozott díszletekkel és legalább ilyen szenzációs jelmezekkel elevenedik meg előttünk a Weston, a Fordham és az Aiken család élete. A Westonék kezdik a kalamajkát, s bár a házban alig lakik valaki, sőt miután Violetet szájrákkal diagnosztizálják, senki nem töri magát, hogy hazautazzon, mégis, mikor apjuk, Beverly Weston eltűnik, majd hamarosan kiderül róla, hogy horgászás közben vízbe fúlt, valahogy a család minden tagja egy helyre sereglik.

Barbara Fordham (Börcsök Enikő)
és Jean Fordham (Döbrösi Laura)
Egy konfliktus hívja össze a három családot, régi és vadiúj családtagokat egy forró, augusztusi nyáron Oklahomába, a család bölcsőjébe, ahol minden elkezdődött, és ahol most valami teljesen új veszi kezdetét. A látszólagos fő konfliktus mellett (Violet és lánya, Barbara között) megannyi apróbbnak tűnő, de ugyanolyan jelentős sebet tép fel a váratlan együttélés. Az őszinteség jól eső jutalom, az igazság fáj, mindezeket feldolgozni pedig begolyózás nélkül lehetetlen.

Mint már említettem, a színmű három felvonásos, összefoglalni is lehetetlen sok kisebb-nagyobb szálát, melynek magjába kínosan biztos középpontként kapaszkodik bele a megannyi fonál. Legjobbakat kiemelni talán ugyanennyire felelőtlen lenne, vessünk egy pillantást a színlapra. Személyes kedvenceim Pap Vera, Börcsök Enikő, Hegyi Barbara és Reviczky Gábor voltak.

Karen Weston (Hegyi Barbara)
Hogy miképp alkot akár az Édes Annára is emlékeztető keretet egy cseléd felfogadása a Weston-házba, hogy mi nem, és végül mi az, ami összehoz mindenkit, hogy milyen konfliktusok bomlanak ki, és rájuk mi a megoldás, s hogy végül hogyan ürül ki újra az oklahomai szülői ház, arra csak maga a darab adhat magyarázatot. De teszi mindezt olyan jól, érdekesen és hihetetlen kifinomultsággal megírva, hogy ha hozzátesszük a lélegzetelállító színészi játékokat, könnyen egy nagy kedvenc válhat a színműből mások számára is! S bár lehet, hogy ez az ismertető kicsit becsapós, mindeközben rengeteget fogunk nevetni, csak amit haza viszünk, ahhoz nem árt egy tettre kész emésztőrendszer.

2012. február 27., hétfő

A mizantróp (Katona József Színház)

(Ma Este Színház jeggyel)
A hagyomány és a modernség sokrétű keveredése szerepel a Katona József Színház tulajdonképpeni kihalt, csupán egy-két jelképes díszletelemmel megszórt nagyszínpadán, mikor A mizantrópot játsszák. Bár ez pusztán személyes meglátás, számomra a régi és az új pont ilyen módon történő vegyítése hozza el a tökéletesség érzését, pláne ha Molière jól ismert művét újabb, formáját mégis megtartott fordításban tárják elém.

A darab főbb szereplői Alceste, a mizantróp (Fekete Ernő), aki teljességgel kiábrándult minden emberi kapcsolatból, s mint az a darab zseniálisan minimalista plakátján nagyon jól meg is jelenik, mindenhová megy, csak arra nem, amerre barátai (vagy a józan ész) tanácsolnák. Persze az sem mellékes, hogy amerre megy, oda is csak leszegett fejjel. Alceste-t bátyja, Philinte (Kocsis Gergely) próbálja meg alkalomadtán észhez téríteni, s az adandó alkalmak Alceste esetében jóformán kimeríthetetlenek. Érdemes megemlíteni Céliméne-t (Ónodi Eszter), Alceste szerelmesét, az egyetlen olyan nőt, akiben talán még maga az embergyűlölő is megbízhat, de vajon meddig? Arsinoéként Fullajtár Andrea nyújt remek alakítást, de az este folyamán valamennyi színpadra lépő csodásan szellemül át.

Úgy éreztem a színészek nem csak eljátszották, hanem meg is élték a darabot, amely oly sok évszázad után még ma is tökéletesen aktuális. S ha nyelvileg nem is árt, ha egy kicsit modernizálják, a benne rejlő megannyi igazság és a körülöttünk most is történő világra való rávilágítás mintha mit sem változott volna ezalatt a sok idő alatt. Talán úgy érezzük a világot irányíthatjuk és formálhatjuk, de a mizantróp szerint mégiscsak csupán történik körülöttünk minden.

Ónodi Eszter és Fekete Ernő
Természetesen nem csak a jelenről, a múltról is épp olyan sokat lehet tanulni A mizantróp alatt. Ahogy Molière maga is a darab egyik központi pillérét az akkoriban dúló szonettdivat ellenében tett megjegyzésekre hegyezi ki (hiszen divatossága és látszólagos egyszerűsége miatt valóban mondhatni fű-fa szonetteket írogatott a klasszicizmusban), az olvasott, vagy eleget színházba járó néző külön megmosolyoghatja ezt a szituációt, hiszen még maga Shakespeare is számos darabjában fejezi ki viszolygását (pl. Ahogy tetszik), de e két nagyszerű drámaíró semmivel sem kisebb spanyol kortársa, Lope de Vega is ugyanígy tesz A kertész kutyájában.

Remek kis egyfelvonásos A mizantróp, amely csodálatos színészi játékkal, a fül számára befogadni élvezetes fordítással, kellő humorral, mégis realista megvilágításban elemzi korunk lelkeinek, kapcsolatainak és az életnek problémáit.

2012. február 26., vasárnap

Vacsora négyesben (A Kecskeméti Katona József Színház előadása a Thália Színházban)

Karen (Danyi Judit) és
Gabe (Cseke Péter)
Három ember, három élet, csak három perc ma a nyár, ahogy hármunkra rátalál...

A Vacsora négyesben egy olyan mélységekbe hatoló egyedülálló stúdiódarab, amelyben nincs olyan jelenet, hogy mind a négy szereplő a színpadon volna. Persze emellett az érdekesség mellett a dráma szól négy emberről, akik percről percre értelmezik át, hogy tulajdonképpen milyen viszonyban is vannak egymással.


Ha kiugranál az ablakon, és éppen van is rá alkalom, annyi minden van a világon, az ablakot majd szélesre tárom...

Karen (Danyi Judit) és Gabe (Cseke Péter) külsőleg csodás házasságban élnek (vagy csak beletörődtek abba, hogy mindketten változnak), szenvedélyük a sütés-főzés, a receptgyűjtés és az együttlét a barátokkal. Julie (Magyar Éva) a rend szerinti kimondhatatlan nevű csodálatos ételkölteményeket felsorakoztató vacsorára azonban férje, Tom (Szerednyei Béla) nélkül érkezik, aki ügyvéd lévén fontos és sürgős ügyben van távol. Karen és Gabe olyan önfeledten áradoznak legutóbbi olasz útjukról, hogy Julie nem bírja tovább, kénytelen bevallani, hogy Tom válni akar, hiszen egy új nőben találta meg mindazt ami egykor Julie volt, vagy esetleg sosem volt.

...ha hibázol is, hiányzol nagyon...

Julie (Magyar Éva) és
Tom (Szerednyei Béla)
Mi a jó házasság titka? A kommunikáció, a boldog család, a szex, az érzelmek által összetartott lelki kötelék? Valahogy mindenki mindent megpróbál, de vajon létezik-e egyáltalán válasz erre a kérdésre? Gabe egyik allegóriája a modern emberek életviteléről és a tapasztalataik hiányában történő meggondolatlanságukból eredő óriási károkozó képességükről a következő: a szabadsággal rendelkező, felelős és döntéshozó felnőttek pont olyanok, mint az építőkockával játszó gyermekek. Hosszú-hosszú ideig legjobb tudásuk szerint építkeznek, de ahelyett, hogy akár egy pillanatig is megcsodálnák a birodalmukat, amint végre minden készen van, azonnal lerombolják az egészet...

A jövőm nem zavar valahogy megleszek, de a múltammal mit kezdhetek?

Nehéz írni egy ennyire komplex darabról, hisz a Vacsora négyesben mindezek mellett még megannyi égetően kényes kérdést vet fel. A legfelkavaróbb, hogy nem csak a széthulló, de az elvileg tökéletesen működő és boldog házasságon belül is olyan jeleneteket és életképeket vizsgál, amik bizony, ha megkapargatjuk a felszínt, koránt sem tűnnek egészségesnek. 

Itt van mellettem a bánat, a félelem szólt még a magánynak, ők így hárman, őrzik a képed, ami folyton arról énekel, hogy égessetek el...

Mesternégyes kelti életre a jeleneteket, Danyi Judit hangjába Kecskemét óta külön szerelmes vagyok. Magyar Éva pont kellemesen illeszkedik bele, ugyanakkor szerepe szerint lóg is ki a társaságból, míg Cseke Péter és a darab rendezője, Szerednyei Béla le sem tagadhatnák, hogy megannyi szerep, talán vagy ezer előadás és valódi barátság fűzi össze őket. Lehet, hogy ettől is lesz ez a kényes Vacsora négyesben ilyen szenzációsan érdekes és felkavaró darab. Minden szempontból a lehető leghatározottabban ajánlom, hogy mi is tegyünk eleget ennek a vacsorameghívásnak...

2012. február 25., szombat

A Szépség és a Szörnyeteg (Budapesti Operettszínház)

Ismert történet, nagyszerű megvalósítás, fülbemászó dallamok, rendkívül hálás szerepek. A Szépség és a Szörnyeteg egy töretlenül sikeres vérbeli klasszikus, főleg a fiatalabbaknak.

Mesés élmény volt látni ma délután az Operettszínházban azt a rengeteg gyermeket, akiknek legtöbbje óriási érdeklődéssel, és páran biztosan a történetet már jól ismerve, valóságos nézői elvárásokkal érkeztek meg a színházba: annak az elvarázsolt történetnek a megelevenedését szerették volna viszont látni, amit annyira szeretnek. S nincs annál csodálatosabb előadás, amelyet gyermekkacajok és a reneszánszt idéző jó hangos közbekérdések fűszereznek.

Kiemelni talán felesleges lenne szerepeket, én úgy vélem mindenki maximális teljesítményt nyújtott a darabban, és rendben van, hogy a legtöbb dolga talán Vágó Bernadettnek, Szabó P. Szilveszternek, Csuha Lajosnak, Németh Attilának és Nádasi Veronikának van, ennek a Disney-musicalnek minden szerepét öröm lehet játszani, a közönség reakciója mutatja: a Szépség és a Szörnyeteg operetti elgondolása még mindig óriási siker!

Ha a fő hangsúly nem is a dallamokon van (hiszen objektíven is tagadhatatlan, hogy nem elsődlegesen a melódiákért ül be a nagyérdemű), az énekek szépek, a jelmezek és kosztümök lélegzetelállítóak, és párszor biztosan a viselőik számára is, még mindig nem tudom elhinni, hogy Teamama, vagy Madame de La Nagy Komód nem estek hasra igencsak terjedelmes méreteket öltő jelmezeikben. A díszítők nem unatkoznak: a látkép folyamatosan változik, sőt hozzá kell tenni, hogy a tánckar jelmezeit sem aprózták el!

Nagyszerű, hogy jelen van a magyar musicalek porondján az operetti Szépség és a Szörnyeteg, és még nagyszerűbb, hogy mindezt ilyen minőségben teszi. A stábnak kívánok még sok mesés előadást, a gyermekes (vagy ilyen érzelmekkel rendelkező) felnőtteknek pedig garantált a szórakozás.

2012. február 23., csütörtök

Az ötödik Sally (Centrál Színház)

Cserna Antal és Szalay Kriszta
Valahol a középiskolás éveim elején járhattam, amikor az osztály pár vállalkozó tagjával megnéztük Az ötödik Sally-t, akkor még a Thália Színház stúdiójában. Arra emlékszem, hogy mennyire magával ragadott a darab, de a részleteit nem tudtam volna már felidézni. Sőt arra is emlékszem, hogy bizonyos elemek teljesen máshogy voltak benne, mint most a Centrál Színházban. (S valahol a középiskolás éveim közepén járhattam, mikor egy akkoriban futó másik darabja kapcsán (És a nyolcadik napon...) iskolánk meghívásának eleget téve Szalay Krisztával beszélgethettem az érdeklődők előtt...)

Tehát a darab valamikor átkerült, a szereposztás némileg változott, de a lényegi kérdésben (amely megegyezik pusztán Szalay Kriszta játékával) nem. Adott Sally (ő lenne Szalay Kriszta), akit az ég (vagyis inkább ő maga) négy alteregóval áldott meg: egy agresszív és tettre kész őrangyallal, egy polihisztorral (nevezhetjük matematikus plusz fizikus plusz csillagász plusz pszichológusnak is), egy józan és kedves lánnyal, illetve egy amolyan olaszosan tüzesvérű, lenge nőszeméllyel. A baj az, hogy Sally-t megajándékozták még egy ötödik, "saját" személyiséggel is: elvált nő gyerekekkel, akik persze Sally beszámíthatatlansága miatt az apjukkal, és annak új barátnőjével élnek jó távol, nehogy fizikai kontaktusban lehessenek az anyjukkal. Sally mindemellett félénk, visszahúzódó, konzervatív és ügyetlen.

Ám az ennél is nagyobb baj (mert olyan is van) az, hogy Sally nem tudja mikor melyik személyisége tör a felszínre, mikor ki uralkodik. Öngyilkossági kísérletekor kerül be a pszichiátriára Dr Ash-hez (Cserna Antal) és a jóságos, játékában és karakterében sziporkázó Duffy nővérhez (Orosz Helga). Dr Ash hamar megsejti, hogy nem mindennapi problémával áll szemben, és szép lassan megpróbálja feltárni Sally személyiségeinek eredetét többek között úgy is, hogy Sally-t elnyomva beszédbe elegyedik velük.

Sally eközben kikerül a pszichiátriáról, munkát keres, Eliot (Csuja Imre) és Todd (Felhőfi-Kiss László) bárjában pedig kap is, noha hozzá kell tenni, állása megszerzésében hangsúlyos szerepet játszik Bella, Sally forróvérű alteregója. A két férfi nemsokkal később fülig szerelmes lesz Sally-be (vagy épp kibe?), és milyen ironikus, mindketten azt szeretik benne, hogy olyan kiszámíthatatlan személyiség.

Szalay Kriszta mesterien (és valóban a szó szoros értelmében mesterien!) ugrál személyiségei között, Cserna Antal pedig valódi társként, őszinte jóakarattal kalauzolja őt végig mindazokon az emlékeken és eseményeken, amelyek segítségével talán megoldódhat Sally problémája. Ha pedig alteregóktól megszabadulni nem lehet, Sally-nek és Dr Ash-nek azon kell munkálkodnia, hogyan jöhet létre Sally - Nola - Jinx - Derry - Bella valódi, egységes személyisége. Most ugyan nem volt időm ottmaradni az előadás utáni teára, de mivel még biztosan meg fogom nézni újból, majd akkor ottmaradok, és remélem, ismét lesz alkalmam egy jót beszélgetni Szalay Krisztával...